chapter 18
Erre így felelt a súahi Bildád:
Mikor akartok a beszédnek véget vetni?
Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.
Miért tartasz minket állatnak,
és miért vagyunk bolondok a szemedben?
Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban,
talán elnéptelenedik a föld,
és kiszakad a kőszikla a helyéről?
Sőt a gonoszok világossága kialszik,
és nem fénylik tüzük lángja.
A világosság elsötétedik sátrában,
mécsese kialszik mellette.
Erős léptei aprókká lesznek,
saját tanácsa rontja meg őt.
Mert lába hálóba bonyolódik,
és verem fölött jár.
Sarka csapdába akad,
és kelepce fogja meg.
Hurkot rejtettek el neki a földön
és kötelet megszokott ösvényén.
Mindenfelől félelmek rettentik
és lépten-nyomon üldözik.
Éhség emészti föl erejét,
és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.
Megemészti testének bőrét,
megemészti tagjait a halál zsengéje.
El kell hagynia sátra biztonságát,
és a félelmek királyához kell folyamodnia.
Nem az övéi laknak sátrában,
hajlékára kénkövet szórnak.
Alul elszáradnak gyökerei,
és felül leszárad az ága.
Emlékezete elvész a földről,
még az utcákon sem marad fenn a neve.
Világosságból sötétségbe taszítják
és a föld kerekségéről elüldözik.
Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között,
és senkije sem marad lakóhelyén.
Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai,
és rettegés fogja el a keletieket.
Ilyenek hát az álnok ember hajlékai,
és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42