Jób könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

Erre így felelt a súahi Bildád:


verse #2

Mikor akartok a beszédnek véget vetni?

Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.


verse #3

Miért tartasz minket állatnak,

és miért vagyunk bolondok a szemedben?


verse #4

Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban,

talán elnéptelenedik a föld,

és kiszakad a kőszikla a helyéről?


verse #5

Sőt a gonoszok világossága kialszik,

és nem fénylik tüzük lángja.


verse #6

A világosság elsötétedik sátrában,

mécsese kialszik mellette.


verse #7

Erős léptei aprókká lesznek,

saját tanácsa rontja meg őt.


verse #8

Mert lába hálóba bonyolódik,

és verem fölött jár.


verse #9

Sarka csapdába akad,

és kelepce fogja meg.


verse #10

Hurkot rejtettek el neki a földön

és kötelet megszokott ösvényén.


verse #11

Mindenfelől félelmek rettentik

és lépten-nyomon üldözik.


verse #12

Éhség emészti föl erejét,

és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.


verse #13

Megemészti testének bőrét,

megemészti tagjait a halál zsengéje.


verse #14

El kell hagynia sátra biztonságát,

és a félelmek királyához kell folyamodnia.


verse #15

Nem az övéi laknak sátrában,

hajlékára kénkövet szórnak.


verse #16

Alul elszáradnak gyökerei,

és felül leszárad az ága.


verse #17

Emlékezete elvész a földről,

még az utcákon sem marad fenn a neve.


verse #18

Világosságból sötétségbe taszítják

és a föld kerekségéről elüldözik.


verse #19

Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között,

és senkije sem marad lakóhelyén.


verse #20

Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai,

és rettegés fogja el a keletieket.


verse #21

Ilyenek hát az álnok ember hajlékai,

és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.

Chapters:


Books