Jób könyve

Chapters:

… 13 14 15 16 17 …   ⇤ ← 15 → ⇥

verse #1

Erre így felelt a témáni Elifáz:

verse #2

Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal,

és megtöltheti-e hasát keleti széllel?

verse #3

Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ,

és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek?

verse #4

Te már Isten félelmét is semmibe veszed,

és kisebbíted az Isten előtti áhítatot!

verse #5

Mert gonoszságod oktatja erre a szádat,

és a csalárdak nyelvét választottad.

verse #6

A te szád kárhoztat téged, nem én,

és a te ajkaid vallanak ellened.

verse #7

Talán te születtél embernek elsőként?

Előbb jöttél világra, mint a halmok?

verse #8

Isten tanácsában hallgatóztál,

és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

verse #9

Mit tudsz te, amit mi nem tudunk,

és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg?

verse #10

Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál.

verse #11

Csekélység neked Isten vigasztalása,

hozzád szóló szelíd beszéde?

verse #12

Hogyan ragadhatott így el a szíved,

és miért villog a szemed,

verse #13

ahogy Isten ellen fordítod haragod,

és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?

verse #14

Miképpen lehetne tiszta a halandó,

és hogyan lehetne igaz az asszonytól született?

verse #15

Íme, még szentjeiben sem bízhat,

még az egek sem tiszták a szemében.

verse #16

Mennyivel kevésbé az utálatos

és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet!

verse #17

Hallgass rám, elmondom neked!

Úgy mondom el, ahogy láttam,

verse #18

amit a bölcsek hirdettek,

és nem titkolták el, ami az atyáktól való.

verse #19

Egyedül ők kapták ezt a földet,

és idegen nem járt közöttük.

verse #20

Az istentelen gyötrődik egész életében,

és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva.

verse #21

Rémítő hangok vannak fülében,

békesség idején tör rá a pusztító.

verse #22

Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből,

mert kard hegye leselkedik rá.

verse #23

Kenyér után futkos, hogy hol találna.

Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

verse #24

Nyomorúság és rettegés ijeszti;

és leveri őt, mint egy rohamra induló király.

verse #25

Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét,

és erősködött a Mindenhatóval szemben.

verse #26

Nekifeszült nyakkal rohant ellene,

vastag, domború pajzsai alatt.

verse #27

Mivel zsír fedi be az arcát,

és háj rakódott a tomporára,

verse #28

lerombolt városokban telepedett le,

lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.

verse #29

Nem gazdagodik meg,

vagyona sem marad meg,

jószága nem lepi el a földet.

verse #30

Nem menekül meg a sötétségtől,

hajtásait láng perzseli,

és Isten szájának leheletétől pusztul el.

verse #31

Ne higgyen a hiábavalóságnak,

mert magát csapja be,

hisz hiábavalóság lesz a jutalma.

verse #32

Ideje előtt bevégződik élete,

és hajtása sem virágzik ki.*

verse #33

Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző,

és elhányja virágát, mint az olajfa.

verse #34

Mert a képmutatók háza népe meddő,

és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

verse #35

Bajt fogannak, álnokságot szülnek,

és méhük csalárdságot érlel.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42