Jób könyve

chapter 30


Chapters:


verse #1

Most pedig nevetnek rajtam,

akik fiatalabbak nálam,

akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.


verse #2

Mit ért volna nekem kezük ereje?

Hiszen elvesztették életerejüket!


verse #3

A szükség és éhség miatt testük összeaszott,

a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.*


verse #4

Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett,

és rekettyegyökér a kenyerük.


verse #5

Elűzik őket az emberek közül,

úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.


verse #6

Félelmetes völgyekben kell lakniuk,

sziklák közt, a föld hasadékaiban.


verse #7

A bokrok között ordítanak,

a gaz körül gyülekeznek.


verse #8

Esztelenek, sőt becstelenek is,

akiket kivertek az országból.


verse #9

Ezeknek most gúnydal

és szóbeszéd tárgyává lettem!


verse #10

Utálkozva messze távolodnak tőlem,

és nem átallnak arcomba köpni.


verse #11

Mivel Isten meglazította íjam húrját,

és megalázott engem,

ők is eldobták a kantárt.


verse #12

Jobb felől csőcselék támad ellenem,

lábamnak gáncsot vetnek,

mint rombolók törnek felém.*


verse #13

Ösvényemet tönkreteszik,

hogy romlásomat siettessék,

nincs ellenük segítség.*


verse #14

Mint valami széles résen,

úgy rontanak rám,

viharként hömpölyögnek előre.


verse #15

Rémségek fordulnak ellenem,

viharként söprik el tisztességemet,

boldogságom eltűnt, mint a felhő.


verse #16

Most immár fogyatkozik a lelkem,

a nyomorúság napjai tartanak fogva.


verse #17

Éjszaka nyilallás van a csontjaimban,

és nem csillapodnak kínjaim.


verse #18

Egy nagy erő ruházatom megragadta,

körülfogott, mint köntösöm gallérja.


verse #19

Sárba vetett engem,

hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.


verse #20

Kiáltok hozzád, de nem felelsz;

megállok előtted, és csak nézel rám.


verse #21

Kegyetlenné váltál irántam,

kezed erejével harcolsz ellenem.


verse #22

Fölemelsz, szélnek eresztesz

és széttépsz a viharban.


verse #23

Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem,

abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.


verse #24

De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? />
Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?


verse #25

Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak;

nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?


verse #26

Bizony, jót reméltem, és rossz következett,

világosságot vártam, és jött a homály.


verse #27

Forr a bensőm, és nem nyugszik,

megrohantak engem a nyomorúság napjai.


verse #28

Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt;

fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.


verse #29

A sakálok testvére lettem

és a struccmadarak társa.


verse #30

Bőröm feketén hámlik le rólam,

csontom a láz miatt ég.


verse #31

Citerám hangja gyászosra vált,

sípom pedig a jajgatók hangja lett.

Chapters:


Books