Jób könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

verse #2

Ezt mondta Jób:

verse #3

Vesszen el az a nap, amelyen születtem,

és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

verse #4

Legyen sötét az a nap,

ne törődjék azzal Isten ott fent,

fényesség se ragyogjon azon.

verse #5

Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka;

a felhő lakozzék rajta,

nappali sötétség tegye rettenetessé.

verse #6

Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt!

Ne sorolják azt az év napjaihoz,

ne számlálják a hónapokhoz.

verse #7

Legyen meddő az az éjszaka,

ne legyen akkor örvendezés.

verse #8

Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák,

akik bátrak felingerelni a leviátánt.

verse #9

Sötétüljenek el estéjének csillagai.

Hiába várja a világosságot,

és ne lássa a hajnalpírt!

verse #10

Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,

és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

verse #11

Miért is nem haltam meg születésemkor;

miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

verse #12

Miért vettek föl engem térdre

és emlőkre, hogy szopjak?

verse #13

Most feküdhetnék, és nyugalmam volna,

aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

verse #14

a föld királyaival és tanácsosaival,

akik kőhalmokat építettek maguknak,

verse #15

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,

akik ezüsttel töltik meg házaikat.

verse #16

Miért nem lettem olyan,

mint az elásott, elvetélt magzat,

mint a világosságot sem látott kisdedek?

verse #17

Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése,

és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

verse #18

A foglyok ott mind nyugalmat lelnek,

nem hallják szorongatóik hangját.

verse #19

Egyenlő ott kicsiny és nagy,

és a szolga szabad az urától.

verse #20

Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak,

és életet a keseredett szívűeknek,

verse #21

akik a halált várják, de nem jön az,

pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

verse #22

akik nagy örömmel örvendeznek,

vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

verse #23

vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott,

és akit Isten körbekerített?

verse #24

Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom,

és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

verse #25

Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám,

és amitől féltem, az esett meg velem.

verse #26

Nincs békességem, sem nyugtom,

sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42