Jób könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 3 → ⇥

verse #1

Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

verse #2

Ezt mondta Jób:

verse #3

Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

verse #4

Legyen sötét az a nap,
ne törődjék azzal Isten ott fent,
fényesség se ragyogjon azon.

verse #5

Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka;
a felhő lakozzék rajta,
nappali sötétség tegye rettenetessé.

verse #6

Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt!
Ne sorolják azt az év napjaihoz,
ne számlálják a hónapokhoz.

verse #7

Legyen meddő az az éjszaka,
ne legyen akkor örvendezés.

verse #8

Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák,
akik bátrak felingerelni a leviátánt.

verse #9

Sötétüljenek el estéjének csillagai.
Hiába várja a világosságot,
és ne lássa a hajnalpírt!

verse #10

Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,
és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

verse #11

Miért is nem haltam meg születésemkor;
miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

verse #12

Miért vettek föl engem térdre
és emlőkre, hogy szopjak?

verse #13

Most feküdhetnék, és nyugalmam volna,
aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

verse #14

a föld királyaival és tanácsosaival,
akik kőhalmokat építettek maguknak,

verse #15

vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,
akik ezüsttel töltik meg házaikat.

verse #16

Miért nem lettem olyan,
mint az elásott, elvetélt magzat,
mint a világosságot sem látott kisdedek?

verse #17

Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése,
és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

verse #18

A foglyok ott mind nyugalmat lelnek,
nem hallják szorongatóik hangját.

verse #19

Egyenlő ott kicsiny és nagy,
és a szolga szabad az urától.

verse #20

Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak,
és életet a keseredett szívűeknek,

verse #21

akik a halált várják, de nem jön az,
pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

verse #22

akik nagy örömmel örvendeznek,
vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

verse #23

vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott,
és akit Isten körbekerített?

verse #24

Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom,
és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

verse #25

Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám,
és amitől féltem, az esett meg velem.

verse #26

Nincs békességem, sem nyugtom,
sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42