Sámuel második könyve

chapter 24


Chapters:


verse #1

Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen, fölindította ellenük Dávidot, és azt mondta neki: Menj, számláld meg Izráelt és Júdát.


verse #2

Erre a király így szólt serege fővezéréhez, Jóábhoz: Menj el, járd be Izráel minden törzsét Dántól fogva Beérsebáig, és számláljátok meg a népet, hadd tudjam meg a nép számát.


verse #3

Jóáb azt felelte a királynak: Sokasítsa meg Istened, az Úr a népet, és adjon még százszor annyit, mint amennyi most van, és lássa meg ezt az én uram, királyom. De miért akarja ezt az én uram, a király?


verse #4

A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a többi főemberénél. Kiment tehát Jóáb és a többi vezér a király elől, hogy megszámlálják Izráel népét.


verse #5

Átkeltek a Jordánon, és Aróér városa mellett jobb kéz felől, a Gád völgyében, majd Jaszér mellett ütöttek tábort.


verse #6

Azután Gileádba és Tahtim földjére, Hodsiba mentek; innen a Dán-Jaan mellé és Szidón környékére.


verse #7

Ezután Tírusz erődjéhez és a hivviek és a kánaániak minden városába elmentek. Innen a Júdától délre eső részre, Beérsebába mentek.


verse #8

Amikor bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap múltán hazamentek Jeruzsálembe.


verse #9

Aztán Jóáb benyújtotta a királynak a megszámlált nép számát: Izráelben nyolcszázezer erős fegyverforgató férfi volt, Júda nemzetségében pedig ötszázezer.


verse #10

Miután pedig Dávid megszámlálta a népet, ez nyugtalanította a szívét, és azt mondta az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, ó, Uram, vedd el, kérlek, szolgád álnokságát, mert igen esztelenül cselekedtem!


verse #11

És mikor reggel fölkelt Dávid, így szólt az Úr Gád prófétának, aki Dávid látnoka volt:


verse #12

Menj el, és szólj Dávidnak: Azt mondja az Úr: Három dolgot adok eléd, válaszd az egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled.


verse #13

Elment azért Gád Dávidhoz, tudtára adta ezt, és ezt kérdezte tőle: Hét esztendeig való éhség szálljon a földedre, vagy három hónapig ellenségeid elől bujdossál, és ellenséged kergessen téged, vagy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg, és válassz, milyen választ vigyek annak, aki elküldött engem!


verse #14

Dávid azt felelte Gádnak: Igen meg vagyok szorítva. De mégis inkább az Úr kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe.


verse #15

Azért az Úr döghalált bocsátott Izráelre reggeltől az elrendelt ideig, és Dántól fogva Beérsebáig hetvenezer férfi halt meg a nép közül.


verse #16

És amikor az angyal fölemelte a kezét Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelte az Úr a veszedelmet, és azt mondta az angyalnak, aki a népet ölte: Elég immár, hagyd abba! Az Úr angyala akkor a jebúszi Arauná szérűje mellett volt.


verse #17

És Dávid megszólította az Urat, amikor látta az angyalt, aki a népet vágja, és azt mondta: Íme, én vétkeztem, és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon kezed ellenem és atyám háza népe ellen!


verse #18

Gád még azon a napon Dávidhoz ment, és azt mondta neki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén.


verse #19

Erre elment Dávid Gád beszéde szerint, ahogy az Úr parancsolta.


verse #20

Amikor Arauná föltekintett, látta, hogy a király a szolgáival őhozzá megy. Erre kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt.


verse #21

Ezt mondta Arauná: Mi az oka, hogy uram, a király a szolgájához jön? Dávid így felelt: Az, hogy megveszem tőled ezt a szérűt, és oltárt építek rajta az Úrnak, hogy megszűnjék a csapás a népen.


verse #22

Arauná ezt mondta Dávidnak: Vegye el hát uram, a király és áldozza föl azt, ami neki tetszik. Íme, itt vannak az ökrök az áldozathoz, a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett.


verse #23

Ó, király, Arauná mindezt a királynak adja. Majd ezt mondta Arauná a királynak: Bárcsak megengesztelődne általad a te Istened, az Úr!


verse #24

A király ezt felelte Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok Istenemnek, az Úrnak ingyen való áldozattal áldozni. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüstsékelen.


verse #25

Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és egészen elégő áldozatot meg hálaáldozatokat mutatott be. Erre megkegyelmezett az Úr a földnek, és megszűnt a csapás Izráelen.

Chapters:


Books