Sámuel második könyve
24. fejezet
1. vers
Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen, fölindította ellenük Dávidot, és azt mondta neki: Menj, számláld meg Izráelt és Júdát.
2. vers
Erre a király így szólt serege fővezéréhez, Jóábhoz: Menj el, járd be Izráel minden törzsét Dántól fogva Beérsebáig, és számláljátok meg a népet, hadd tudjam meg a nép számát.
3. vers
Jóáb azt felelte a királynak: Sokasítsa meg Istened, az Úr a népet, és adjon még százszor annyit, mint amennyi most van, és lássa meg ezt az én uram, királyom. De miért akarja ezt az én uram, a király?
4. vers
A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a többi főemberénél. Kiment tehát Jóáb és a többi vezér a király elől, hogy megszámlálják Izráel népét.
5. vers
Átkeltek a Jordánon, és Aróér városa mellett jobb kéz felől, a Gád völgyében, majd Jaszér mellett ütöttek tábort.
6. vers
Azután Gileádba és Tahtim földjére, Hodsiba mentek; innen a Dán-Jaan mellé és Szidón környékére.
7. vers
Ezután Tírusz erődjéhez és a hivviek és a kánaániak minden városába elmentek. Innen a Júdától délre eső részre, Beérsebába mentek.
8. vers
Amikor bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap múltán hazamentek Jeruzsálembe.
9. vers
Aztán Jóáb benyújtotta a királynak a megszámlált nép számát: Izráelben nyolcszázezer erős fegyverforgató férfi volt, Júda nemzetségében pedig ötszázezer.
10. vers
Miután pedig Dávid megszámlálta a népet, ez nyugtalanította a szívét, és azt mondta az Úrnak: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, ó, Uram, vedd el, kérlek, szolgád álnokságát, mert igen esztelenül cselekedtem!
11. vers
És mikor reggel fölkelt Dávid, így szólt az Úr Gád prófétának, aki Dávid látnoka volt:
12. vers
Menj el, és szólj Dávidnak: Azt mondja az Úr: Három dolgot adok eléd, válaszd az egyiket magadnak ezek közül, hogy aszerint cselekedjem veled.
13. vers
Elment azért Gád Dávidhoz, tudtára adta ezt, és ezt kérdezte tőle: Hét esztendeig való éhség szálljon a földedre, vagy három hónapig ellenségeid elől bujdossál, és ellenséged kergessen téged, vagy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg, és válassz, milyen választ vigyek annak, aki elküldött engem!
14. vers
Dávid azt felelte Gádnak: Igen meg vagyok szorítva. De mégis inkább az Úr kezébe essünk, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe.
15. vers
Azért az Úr döghalált bocsátott Izráelre reggeltől az elrendelt ideig, és Dántól fogva Beérsebáig hetvenezer férfi halt meg a nép közül.
16. vers
És amikor az angyal fölemelte a kezét Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelte az Úr a veszedelmet, és azt mondta az angyalnak, aki a népet ölte: Elég immár, hagyd abba! Az Úr angyala akkor a jebúszi Arauná szérűje mellett volt.
17. vers
És Dávid megszólította az Urat, amikor látta az angyalt, aki a népet vágja, és azt mondta: Íme, én vétkeztem, és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon kezed ellenem és atyám háza népe ellen!
18. vers
Gád még azon a napon Dávidhoz ment, és azt mondta neki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén.
19. vers
Erre elment Dávid Gád beszéde szerint, ahogy az Úr parancsolta.
20. vers
Amikor Arauná föltekintett, látta, hogy a király a szolgáival őhozzá megy. Erre kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt.
21. vers
Ezt mondta Arauná: Mi az oka, hogy uram, a király a szolgájához jön? Dávid így felelt: Az, hogy megveszem tőled ezt a szérűt, és oltárt építek rajta az Úrnak, hogy megszűnjék a csapás a népen.
22. vers
Arauná ezt mondta Dávidnak: Vegye el hát uram, a király és áldozza föl azt, ami neki tetszik. Íme, itt vannak az ökrök az áldozathoz, a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett.
23. vers
Ó, király, Arauná mindezt a királynak adja. Majd ezt mondta Arauná a királynak: Bárcsak megengesztelődne általad a te Istened, az Úr!
24. vers
A király ezt felelte Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok Istenemnek, az Úrnak ingyen való áldozattal áldozni. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüstsékelen.
25. vers
Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és egészen elégő áldozatot meg hálaáldozatokat mutatott be. Erre megkegyelmezett az Úr a földnek, és megszűnt a csapás Izráelen.
Könyvek
