Sámuel második könyve

12. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.


2. vers

A gazdagnak felettébb sok juha és ökre volt.


3. vers

A szegénynek pedig semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája. Úgy vette és táplálta, és nála nevelkedett föl gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett, és a poharából ivott. Az ölében aludt, és olyan volt neki, mintha a leánya volna.


4. vers

Mikor pedig átutazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a hozzá érkezett vendégnek ételt készítsen belőle. Ezért elvette a szegénytől a bárányát, és azt főzette meg a hozzá érkezett vendégnek.


5. vers

Akkor Dávid haragra gyúlt az ellen az ember ellen, és azt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte!


6. vers

A bárányért pedig négyszer annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és mivel könyörtelen volt.


7. vers

Ekkor Nátán ezt mondta Dávidnak: Te vagy az az ember! Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl, hogy király légy Izráel fölött, és megszabadítottalak Saul kezéből.


8. vers

Neked adtam urad házát, és a kebledre urad feleségeit, ezenfölül neked adtam Izráel és Júda házát. S ha ez még kevés lett volna, még adtam volna hozzá sok mást is.


9. vers

Miért vetetted meg az Úr beszédét, hogy olyan dolgot cselekedjél, amely utálatos őelőtte? A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, és feleségét feleségül vetted magadnak, őt magát pedig Ammón fiainak a fegyverével ölted meg.


10. vers

Most tehát soha ne távozzék el a fegyver a házadból, mivel megutáltál engem, és a hettita Úriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.


11. vers

Ezt mondja az Úr: Íme, én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat. Feleségeidet szemed láttára veszem el, másvalakinek adom, és az fényes nappal fog a feleségeiddel hálni.


12. vers

Noha te titkon cselekedtél, én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt.


13. vers

Akkor Dávid azt mondta Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán azt válaszolta Dávidnak: Az Úr is elvette bűnödet, nem fogsz meghalni.


14. vers

Mindazáltal, mivel ezzel a tetteddel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, fiad, aki neked született, meg kell, hogy haljon.


15. vers

Ezután Nátán hazament.

Az Úr betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.


16. vers

Dávid könyörgött Istennek a gyermekért, böjtölt is, és amikor bement, a földön feküdt éjjel.


17. vers

Mikor az ő házának a vénei fölkeltek, és bementek hozzá, hogy fölemeljék a földről, nem akart fölkelni, és nem is evett velük kenyeret.


18. vers

Hetednapra azután meghalt a gyermek. Szolgái azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert azt gondolták magukban: Íme, még mikor a gyermek élt, és szóltunk neki, akkor sem figyelt a szavunkra. Hogyan mondanánk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még kárt tenne magában!


19. vers

Amikor észrevette Dávid, hogy szolgái suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. Azt mondta a szolgáinak: Meghalt-e a gyermek? Azok így feleltek: Meghalt.


20. vers

Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, megkente magát, másik ruhát vett magára, majd bement az Úr házába, és imádkozott. Azután bement a maga házába, és kérésére kenyeret vittek elé, és evett.


21. vers

Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, most pedig, hogy meghalt a gyermek, fölkeltél, és kenyeret ettél.


22. vers

Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.


23. vers

De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jön ide vissza hozzám.


24. vers

Majd megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét, bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült és Salamonnak nevezte el; és az Úr szerette őt.


25. vers

Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki az Úr tetszésére Jedídjának nevezte.


26. vers

Jóáb pedig harcolt Ammón fiainak a városa, Rabbá ellen, és bevette a királyi várost.


27. vers

Jóáb követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: Hadakoztam Rabbá ellen, és be is vettem a város egy részét, ahol a víz van.


28. vers

Most azért gyűjtsd össze a nép maradékát, szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy én foglaljam el, és esetleg rólam nevezzék el a várost.


29. vers

Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta.


30. vers

És elvette a koronát a királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is nagyon sok zsákmányt hozott el.


31. vers

A népet pedig, amely benne volt, kihozatta.* Egy részét fűrésszel, vasboronával vagy fejszével dolgoztatta, másokat pedig téglaégető kemencékhez vitt. Így bánt valamennyi ammóni várossal. Azután Dávid egész hadinépével hazament Jeruzsálembe.

Fejezetek:


Könyvek