Sámuel második könyve
12. fejezet
1. vers
Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.
2. vers
A gazdagnak felettébb sok juha és ökre volt.
3. vers
A szegénynek pedig semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája. Úgy vette és táplálta, és nála nevelkedett föl gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett, és a poharából ivott. Az ölében aludt, és olyan volt neki, mintha a leánya volna.
4. vers
Mikor pedig átutazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a hozzá érkezett vendégnek ételt készítsen belőle. Ezért elvette a szegénytől a bárányát, és azt főzette meg a hozzá érkezett vendégnek.
5. vers
Akkor Dávid haragra gyúlt az ellen az ember ellen, és azt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte!
6. vers
A bárányért pedig négyszer annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és mivel könyörtelen volt.
7. vers
Ekkor Nátán ezt mondta Dávidnak: Te vagy az az ember! Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl, hogy király légy Izráel fölött, és megszabadítottalak Saul kezéből.
8. vers
Neked adtam urad házát, és a kebledre urad feleségeit, ezenfölül neked adtam Izráel és Júda házát. S ha ez még kevés lett volna, még adtam volna hozzá sok mást is.
9. vers
Miért vetetted meg az Úr beszédét, hogy olyan dolgot cselekedjél, amely utálatos őelőtte? A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, és feleségét feleségül vetted magadnak, őt magát pedig Ammón fiainak a fegyverével ölted meg.
10. vers
Most tehát soha ne távozzék el a fegyver a házadból, mivel megutáltál engem, és a hettita Úriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
11. vers
Ezt mondja az Úr: Íme, én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat. Feleségeidet szemed láttára veszem el, másvalakinek adom, és az fényes nappal fog a feleségeiddel hálni.
12. vers
Noha te titkon cselekedtél, én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt.
13. vers
Akkor Dávid azt mondta Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán azt válaszolta Dávidnak: Az Úr is elvette bűnödet, nem fogsz meghalni.
14. vers
Mindazáltal, mivel ezzel a tetteddel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, fiad, aki neked született, meg kell, hogy haljon.
15. vers
Ezután Nátán hazament.
Az Úr betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.
16. vers
Dávid könyörgött Istennek a gyermekért, böjtölt is, és amikor bement, a földön feküdt éjjel.
17. vers
Mikor az ő házának a vénei fölkeltek, és bementek hozzá, hogy fölemeljék a földről, nem akart fölkelni, és nem is evett velük kenyeret.
18. vers
Hetednapra azután meghalt a gyermek. Szolgái azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert azt gondolták magukban: Íme, még mikor a gyermek élt, és szóltunk neki, akkor sem figyelt a szavunkra. Hogyan mondanánk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még kárt tenne magában!
19. vers
Amikor észrevette Dávid, hogy szolgái suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. Azt mondta a szolgáinak: Meghalt-e a gyermek? Azok így feleltek: Meghalt.
20. vers
Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, megkente magát, másik ruhát vett magára, majd bement az Úr házába, és imádkozott. Azután bement a maga házába, és kérésére kenyeret vittek elé, és evett.
21. vers
Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, most pedig, hogy meghalt a gyermek, fölkeltél, és kenyeret ettél.
22. vers
Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.
23. vers
De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jön ide vissza hozzám.
24. vers
Majd megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét, bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült és Salamonnak nevezte el; és az Úr szerette őt.
25. vers
Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki az Úr tetszésére Jedídjának nevezte.
26. vers
Jóáb pedig harcolt Ammón fiainak a városa, Rabbá ellen, és bevette a királyi várost.
27. vers
Jóáb követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: Hadakoztam Rabbá ellen, és be is vettem a város egy részét, ahol a víz van.
28. vers
Most azért gyűjtsd össze a nép maradékát, szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy én foglaljam el, és esetleg rólam nevezzék el a várost.
29. vers
Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta.
30. vers
És elvette a koronát a királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is nagyon sok zsákmányt hozott el.
31. vers
A népet pedig, amely benne volt, kihozatta.* Egy részét fűrésszel, vasboronával vagy fejszével dolgoztatta, másokat pedig téglaégető kemencékhez vitt. Így bánt valamennyi ammóni várossal. Azután Dávid egész hadinépével hazament Jeruzsálembe.
Könyvek
