Sámuel második könyve
11. fejezet
1. vers
Az esztendő fordulójakor pedig, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot és vele a szolgáit és egész Izráelt, hogy veszítsék el Ammón fiait, és szállják meg Rabbá városát. Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
2. vers
Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, a tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Igen szép termetű volt.
3. vers
Dávid elküldött, és tudakozódott az asszony felől. Valaki azt mondta: Hiszen ez Betsabé, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége.
4. vers
Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt. Erre az bement hozzá, vele hált, mikor tisztátalanságából megtisztult, majd hazament.
5. vers
És az asszony fogant méhében, és ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Várandós lettem!
6. vers
Akkor Dávid azt üzente Jóábnak: Küldd haza hozzám a hettita Úriást. Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz.
7. vers
Mikor pedig Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte őt Dávid Jóáb helyzete, a nép helyzete és a harc folyása felől.
8. vers
Ezután azt mondta Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábad. Akkor kiment Úriás a király házából, a király pedig ajándékot küldött utána.
9. vers
Úriás azonban a királyi palota bejárata előtt, ura szolgáival együtt feküdt le, és nem ment a maga házához.
10. vers
Amikor jelentették Dávidnak, hogy nem ment le Úriás a házához, Dávid azt mondta Úriásnak: Messzi útról jöttél, miért nem mentél le a házadhoz?
11. vers
Úriás így felelt: Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorban lakik, és az én uram, Jóáb, és uram szolgái a nyílt mezőn táboroznak. Hogy mennék be a házamba, hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? A lelked életére mondom, hogy nem teszem ezt!
12. vers
Erre Dávid azt mondta Úriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátalak. Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is.
13. vers
Ezután hívatta Dávid, és vele evett és ivott, és lerészegítette őt. Úriás kiment este aludni a fekvőhelyére urának szolgáival együtt, de a saját házához nem ment le.
14. vers
Miután pedig megvirradt, Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el.
15. vers
Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az első sorba, ahol leghevesebb a harc, és fussatok el mögüle, hogy megöljék és meghaljon.
16. vers
Jóáb tehát, amikor a várost ostromolta, Úriást olyan helyre állította, ahol tudta, hogy erős vitézek vannak.
17. vers
Amikor kitört a városbeli nép, és megvívott Jóábbal, elhullottak néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és a hettita Úriás is meghalt.
18. vers
Akkor Jóáb követet küldött, és megüzente Dávidnak az ütközet egész lefolyását.
19. vers
Ezt parancsolta a követnek: Ha az ütközet egész lefolyását teljesen elmesélted a királynak,
20. vers
és ha a király haragra lobbanva azt mondja neked: „Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni; hát nem tudtátok, hogy a kőfalról lövöldöznek?
21. vers
Hát ki ölte meg Abímeleket, Jerubbeset fiát? Nem egy asszony ütötte-e agyon a kőfalról egy malomkődarabbal, és ezért halt meg Tébecben? Hát miért mentetek közel a kőfalhoz?”, akkor mondd meg: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
22. vers
Elment tehát a követ, és amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel Jóáb megbízta.
23. vers
A követ elmondta: Azok az emberek erőt vettek fölöttünk, és kijöttek ellenünk a mezőre, de visszaűztük őket a kapu bejáratáig.
24. vers
De a kőfalról nyíllal lövöldöztek szolgáidra, és a király szolgái közül néhányan meghaltak. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
25. vers
Dávid azt mondta a követnek: Ezt mondd Jóábnak: Ne bánkódjál emiatt, mert a fegyver egyszer ezt, másszor azt pusztítja el. Támadj még erősebben a város ellen, hogy elpusztíthasd. Így biztasd őt.
26. vers
Amikor Úriás felesége meghallotta, hogy meghalt a férje, elsiratta őt.
27. vers
És amikor a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és házába vitette. Felesége lett, és szült neki egy fiút. De ez a dolog nem tetszett az Úrnak.
Könyvek
