Sámuel második könyve
capítulo 11
verso 1
Az esztendő fordulójakor pedig, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot és vele a szolgáit és egész Izráelt, hogy veszítsék el Ammón fiait, és szállják meg Rabbá városát. Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
verso 2
Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, a tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Igen szép termetű volt.
verso 3
Dávid elküldött, és tudakozódott az asszony felől. Valaki azt mondta: Hiszen ez Betsabé, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége.
verso 4
Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt. Erre az bement hozzá, vele hált, mikor tisztátalanságából megtisztult, majd hazament.
verso 5
És az asszony fogant méhében, és ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Várandós lettem!
verso 6
Akkor Dávid azt üzente Jóábnak: Küldd haza hozzám a hettita Úriást. Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz.
verso 7
Mikor pedig Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte őt Dávid Jóáb helyzete, a nép helyzete és a harc folyása felől.
verso 8
Ezután azt mondta Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábad. Akkor kiment Úriás a király házából, a király pedig ajándékot küldött utána.
verso 9
Úriás azonban a királyi palota bejárata előtt, ura szolgáival együtt feküdt le, és nem ment a maga házához.
verso 10
Amikor jelentették Dávidnak, hogy nem ment le Úriás a házához, Dávid azt mondta Úriásnak: Messzi útról jöttél, miért nem mentél le a házadhoz?
verso 11
Úriás így felelt: Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorban lakik, és az én uram, Jóáb, és uram szolgái a nyílt mezőn táboroznak. Hogy mennék be a házamba, hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? A lelked életére mondom, hogy nem teszem ezt!
verso 12
Erre Dávid azt mondta Úriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátalak. Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is.
verso 13
Ezután hívatta Dávid, és vele evett és ivott, és lerészegítette őt. Úriás kiment este aludni a fekvőhelyére urának szolgáival együtt, de a saját házához nem ment le.
verso 14
Miután pedig megvirradt, Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el.
verso 15
Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az első sorba, ahol leghevesebb a harc, és fussatok el mögüle, hogy megöljék és meghaljon.
verso 16
Jóáb tehát, amikor a várost ostromolta, Úriást olyan helyre állította, ahol tudta, hogy erős vitézek vannak.
verso 17
Amikor kitört a városbeli nép, és megvívott Jóábbal, elhullottak néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és a hettita Úriás is meghalt.
verso 18
Akkor Jóáb követet küldött, és megüzente Dávidnak az ütközet egész lefolyását.
verso 19
Ezt parancsolta a követnek: Ha az ütközet egész lefolyását teljesen elmesélted a királynak,
verso 20
és ha a király haragra lobbanva azt mondja neked: „Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni; hát nem tudtátok, hogy a kőfalról lövöldöznek?
verso 21
Hát ki ölte meg Abímeleket, Jerubbeset fiát? Nem egy asszony ütötte-e agyon a kőfalról egy malomkődarabbal, és ezért halt meg Tébecben? Hát miért mentetek közel a kőfalhoz?”, akkor mondd meg: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
verso 22
Elment tehát a követ, és amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel Jóáb megbízta.
verso 23
A követ elmondta: Azok az emberek erőt vettek fölöttünk, és kijöttek ellenünk a mezőre, de visszaűztük őket a kapu bejáratáig.
verso 24
De a kőfalról nyíllal lövöldöztek szolgáidra, és a király szolgái közül néhányan meghaltak. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
verso 25
Dávid azt mondta a követnek: Ezt mondd Jóábnak: Ne bánkódjál emiatt, mert a fegyver egyszer ezt, másszor azt pusztítja el. Támadj még erősebben a város ellen, hogy elpusztíthasd. Így biztasd őt.
verso 26
Amikor Úriás felesége meghallotta, hogy meghalt a férje, elsiratta őt.
verso 27
És amikor a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és házába vitette. Felesége lett, és szült neki egy fiút. De ez a dolog nem tetszett az Úrnak.
Libros
