Sámuel második könyve
capítulo 21
verso 1
Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Megkérdezte Dávid emiatt az Urat, és az Úr ezt mondta: Saulért és az ő vérszopó háza népéért van ez, mivel megölte a gibeóniakat.
verso 2
Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak pedig nem az Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékából, akikkel Izráel fiai esküvel kötöttek szövetséget. De Saul mégis kereste az alkalmat, hogy kiirthassa őket Izráel és Júda fiai iránti buzgalmából.
verso 3
Dávid tehát megkérdezte a gibeóniakat: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek meg titeket, hogy áldjátok az Úr örökségét?
verso 4
Ezt válaszolták neki a gibeóniak: Nem kívánunk sem ezüstöt, sem aranyat Saultól és az ő házától, és nem kell nekünk, hogy valakit megöljenek Izráelben. Dávid ezt felelte: Amit mondotok, megteszem nektek.
verso 5
Ekkor azt mondták a királynak: Annak az embernek, aki pusztított minket, és gonosz tervet forralt ellenünk, hogy megsemmisüljünk, és ne maradjunk fönn Izráel egész területén,
verso 6
annak a maradékai közül adj át nekünk hét embert, hogy fölakasszuk* őket az Úr előtt Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. A király azt felelte: Átadom őket.
verso 7
A király azonban megkímélte Mefibósetet, Jónátán fiát, aki Saul fia volt, azért az Úr előtt esküvel megerősített szövetségért, amelyet Dávid és Jónátán, Saul fia nevében kötött.
verso 8
De elvette a király Ricpának, Ajjá leányának két fiát, akiket az Saulnak szült: Armónit és Mefibósetet, továbbá Saul leányának, Míkalnak öt fiát, akiket a mehólai Barzillaj fiának, Adriélnek szült.
verso 9
A gibeóniak kezébe adta azokat, akik fölakasztották* őket a hegyen, az Úr előtt. Ezek heten tehát egyszerre pusztultak el. Az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölték meg őket.
verso 10
Ricpá, Ajjá leánya fogott egy zsákruhát és rájuk terítette a kősziklán, az aratás kezdetétől addig, amíg eső nem esett rájuk az égből. Nem engedte, hogy égi madarak szálljanak rájuk nappal, sem hogy mezei vad jöjjön rájuk éjszaka.
verso 11
Amikor megmondták Dávidnak, amit Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodfelesége cselekedett,
verso 12
Dávid elment, és elhozatta Saul és Jónátán holttestét a jábés-gileádiaktól, ők ugyanis ellopták azokat Bétseán utcájáról, ahol a filiszteusok fölakasztották őket, amikor megverték Sault Gilbóa hegyén.
verso 13
Elhozták onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a tetemét, és összeszedték azoknak a tetemeit is, akiket fölakasztottak.*
verso 14
És eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a tetemét Benjámin földjén, Célában. Apjának, Kísnek a sírjába temették. Amikor mindent megtettek, amit a király parancsolt, kiengesztelődött Isten az ország iránt.
verso 15
Ezután ismét háborút kezdtek a filiszteusok Izráel ellen. Dávid szolgáival együtt elment, harcoltak a filiszteusok ellen, és a küzdelemben Dávid kifáradt.
verso 16
Akkor Jisbi-Benób, az óriás leszármazottja, kinek kopjavasa háromszáz rézsékelt nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve,* elhatározta, hogy leteríti Dávidot.
verso 17
Abisaj, Cerújá fia azonban segített Dávidnak, leterítette a filiszteust és megölte. Ekkor Dávidnak így esküdtek meg a szolgái: Soha többé nem jöhetsz velünk harcolni, hogy Izráel szövétneke ki ne aludjon.
verso 18
Azután ismét harcoltak a filiszteusokkal Gób városánál, és akkor ölte meg a húsái Szibekkaj az óriások maradékai közül való Szafot.
verso 19
Azután újra háború támadt a filiszteusokkal Góbnál, ahol Elhánán, a betlehemi Jaaré-Óregim fia levágta a gáti Góliátot, akinek a kopjanyele olyan vastag volt, mint a szövőszék zugolyfája.
verso 20
Gátban is háború tört ki, ott is volt egy óriás termetű férfi, kinek a kezein és a lábain hat-hat ujja volt, azaz összesen huszonnégy, és ő is az óriások leszármazottja volt.
verso 21
Szidalmazta Izráelt, de Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia megölte.
verso 22
Ezek négyen az óriásoktól származtak Gátban, és mindnyájan Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
Libros
