Sámuel második könyve

capítulo 22


Capítulos:


verso 1

Dávid pedig ezt az éneket mondta az Úrnak azon a napon, amikor az Úr megszabadította minden ellenségének kezéből és Saul kezéből is.


verso 2

Ezt mondta:

Az Úr az én kősziklám, kőváram és szabadítóm.


verso 3

Isten az én erősségem, őbenne bízom.

Pajzsom ő és üdvösségem szarva,

erősségem és oltalmam.

Üdvözítőm, aki megszabadít az erőszakosságtól.


verso 4

Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,

és megszabadulok ellenségeimtől.


verso 5

Mert a halál hullámai vettek körül,

az istentelenség árjai rettentettek engem.


verso 6

A Seol kötelei vettek körül,

és a halál tőrei meredtek ellenem.


verso 7

Szükségemben az Urat hívtam,

és Istenemhez kiáltottam.

Meghallotta lakóhelyéről szavamat,

és kiáltásom eljutott a fülébe.


verso 8

Akkor megrendült és rengett a föld,

az ég alapjai inogtak

és megrendültek, mert ő haragra gyúlt.


verso 9

Füst szállt föl orrából

és emésztő tűz szájából,

parázs izzott benne.


verso 10

Lehajtotta az eget,

és leszállt, és homály volt lába alatt.


verso 11

A kerúbon ment és röpült,

és a szelek szárnyán tűnt föl.


verso 12

Sötétségből sátrakat emelt maga körül,

szakadó esőből, sűrű fellegekből.


verso 13

Az előtte levő fényözönből

parázsló tűz izzott.


verso 14

Mennydörgött az Úr az égben,

és a Magasságos hangot adott.


verso 15

Kilőtte nyilait, és szétszórta azokat,

cikáztak villámai.


verso 16

Láthatóvá vált a tenger medre,

és a világ alapjai felszínre kerültek

az Úr feddésétől

és orra haragos szelétől.


verso 17

Lenyúlt a magasságból, és fölvett,

a mélységes vizekből kihúzott engem.


verso 18

Hatalmas ellenségeimtől megmentett;

gyűlölőimtől, akik erősebbek voltak nálam.


verso 19

Rám törtek nyomorúságom napján,

de az Úr az én támaszom volt.


verso 20

Tágas térre vitt ki engem,

megszabadított, mert jóakaróm ő.


verso 21

Igazságom szerint fizetett meg nekem az Úr,

kezem tisztasága szerint jutalmazott meg.


verso 22

Hiszen megőriztem az Úr útjait,

és nem szakadtam el gonoszul Istenemtől.


verso 23

Mert ítéletei mind előttem vannak,

és rendeléseitől nem távoztam el.


verso 24

Feddhetetlen voltam előtte,

és őrizkedtem a hamisságtól.


verso 25

Ezért megfizet nekem az Úr igazságom szerint,

szeme előtt való tisztaságom szerint.


verso 26

A hűségeshez hűséges vagy,

a tökéleteshez tökéletes.


verso 27

A tisztához tiszta vagy,

de a dacolóhoz kemény.


verso 28

Segítesz a nyomorult népen,

a fölfuvalkodottakat pedig megalázod szemeddel.


verso 29

Te vagy a mécsesem, Uram,

és az Úr bevilágít sötétségembe.


verso 30

Mert veled a harci seregen is átrontok,

Istenemmel a kőfalon is átugrom.


verso 31

Az Isten útja tökéletes,

az Úr beszéde színigaz.

Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.


verso 32

Van-e Isten az Úron kívül?

Van-e kőszikla kívüle?


verso 33

Isten az én erős kőváram,

ő vezérli az igaz útját.


verso 34

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,

és magaslatokra állít engem.


verso 35

Ő tanítja kezemet harcra,

hogy karom ércíjat feszíthessen.


verso 36

Üdvösséged pajzsát adtad nekem,

és kegyelmed naggyá tett engem.


verso 37

Ösvényeimet kiszélesítetted alattam,

és bokáim meg nem tántorodtak.


verso 38

Üldözöm ellenségeimet, és elpusztítom őket,

nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.


verso 39

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel sem kelhetnek,

lábam alatt hullanak el.


verso 40

Mert erővel öveztél föl engem a harcra;

alám vetetted azokat, akik ellenem támadtak.


verso 41

Megadtad, hogy ellenségeim megfutamodjanak;

gyűlölőimet elpusztíthattam.


verso 42

Körbenéztek, de nem volt, aki megszabadítsa őket;

az Úr felé néztek, de nem felelt nekik.


verso 43

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát,

összezúzom, mint az utca sarát, széttaposom őket.


verso 44

Megmentettél népem lázadozásaitól;

népek fejévé tettél.

Olyan nép szolgál nekem, melyet nem ismertem.


verso 45

Idegen fiak hízelkednek nekem,

és egy hallásra engedelmeskednek.


verso 46

Az idegen fiak elbátortalanodnak,

és váraikból reszketve jönnek elő.


verso 47

Él az Úr, áldott az én kősziklám;

magasztaltassék Isten, szabadításom kősziklája.


verso 48

Isten az, aki bosszút áll értem,

és uralmam alá veti a népeket.


verso 49

Megment ellenségeimtől.

Te emelsz föl engem támadóim fölé,

és az erőszakosoktól megszabadítasz engem.


verso 50

Dicsérlek ezért, Uram, a népek között,

és zsoltárt énekelek nevednek.


verso 51

Nagy győzelmet ad királyának,

irgalmasságot cselekszik fölkentjével,

Dáviddal és magvával mindörökké!

Capítulos:


Libros