Sámuel második könyve

capítulo 20

Capítulos:

Volt ott történetesen egy istentelen ember, akinek Seba volt a neve. A Benjámin nemzetségéből való Bikri fia volt. Ez belefújt a kürtjébe, és ezt mondta: Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk sincs Isai fiában. Azért, ó, Izráel, oszoljatok szét, mindenki vonuljon a maga sátrába.

verso 2

Erre Sebához, Bikri fiához pártolt Dávidtól minden izráeli. A Júda nemzetségéből valók azonban királyuk mellett maradtak, a Jordán vizétől fogva egész Jeruzsálemig.

verso 3

Azután bement Dávid a jeruzsálemi palotájába, és előhozatta a király azt a tíz másodfeleségét, akiket otthon hagyott a ház őrzésére. Őrizet alá helyezte és ellátta őket élelemmel, de nem ment be hozzájuk. És őrizet alatt maradtak, özvegyi sorban, haláluk napjáig.

verso 4

Azután azt mondta a király Amászának: Gyűjtsd össze hozzám Júda nemzetségét három nap alatt, és te magad is legyél itt!

verso 5

Elment tehát Amászá, hogy összehívja a júdaiakat, de hosszabb ideig volt távol, mint ahogy a király meghagyta neki.

verso 6

Akkor Dávid azt mondta Abisajnak: Íme, Seba, Bikri fia még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absolon. Vedd magad mellé urad szolgáit, és űzd el őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.*

verso 7

Kimentek tehát vele Jóáb emberei és a kerétiek, a pelétiek és a vitézek mind. Kimentek Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.

verso 8

Mikor pedig ahhoz a nagy kősziklához értek, amely Gibeónnál van, eléjük jött Amászá. Jóáb pedig harci ruhájába volt öltözve. A ruháján kívül, a derekához övezve, a hüvelyében volt a fegyvere, amely kiesett, ahogy ment.

verso 9

Jóáb megkérdezte Amászát: Jól vagy-e, testvérem? És Jóáb megfogta jobb kezével Amászá szakállát, mintha meg akarná csókolni.

verso 10

Amászá nem is ügyelt a fegyverre, amely Jóáb kezében volt, így az átdöfte őt a hasán, és kiontotta belét a földre. Nem ütötte át többször, mert máris meghalt.

Azután Jóáb és testvére, Abisaj tovább üldözte Sebát, Bikri fiát.

verso 11

Amászá teste fölött pedig megállt Jóáb egyik szolgája, és ezt kiáltotta: Aki Jóábbal tart, és Dávid javát kívánja, siessen Jóáb után!

verso 12

Amászá pedig ott feküdt vérében az út közepén. Az egyik ember, amikor látta, hogy mindenki megáll ott, kivonszolta Amászát az útról a mezőre, és egy ruhát vetett rá, mert látta, hogy aki csak arra megy, mind megáll mellette.

verso 13

Miután pedig kivonszolták az útról, mindenki Jóáb után sietett, hogy üldözzék Sebát, Bikri fiát.

verso 14

Seba átvonult Izráel minden nemzetségén, egészen Ábél-Bét-Maakáig, és a bikriek mind összegyűltek, és követték őt.

verso 15

De utolérték, körülfogták őt Ábél-Bét-Maakában, és a várossal szemben nagy töltést emeltek, amely akkora volt, mint a kőfal. Az egész nép, amely Jóábbal volt, rombolta a kőfalat, hogy ledöntse.

verso 16

Akkor a városból egy okos asszony így kiáltott: Hallgassatok ide, hallgassatok ide! Mondjátok meg, kérlek, Jóábnak: Jöjj ide, hadd beszéljek veled!

verso 17

Amikor odament hozzá, akkor megkérdezte az asszony: Te vagy-e Jóáb? Így felelt: Én vagyok. Akkor ezt mondta neki: Hallgasd meg szolgálóleányod szavát. Ő így felelt: Hallgatom.

verso 18

Ekkor azt mondta az asszony: Régebben azt szokták mondani, Ábélban kell tanácsot kérni, akkor jól határoztok.

verso 19

Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és egy anyát is Izráelben? Miért akarod elpusztítani az Úr örökségét?

verso 20

Akkor Jóáb így felelt: Távol legyen, távol legyen tőlem, hogy elpusztítsam és elveszítsem azt!

verso 21

Nem úgy van a dolog, hanem egy Efraim hegységéből való ember, név szerint Seba, Bikri fia, fölemelte kezét Dávid király ellen. Adjátok kezünkbe őt magát, és én elvonulok a város alól. Az asszony azt válaszolta Jóábnak: Íme, majd a kőfalon átdobjuk neked a fejét.

verso 22

Azután az asszony nagyon eszesen az egész néphez fordult, és levágatta Sebának, Bikri fiának a fejét, majd kidobták azt Jóábnak. Akkor ő megfúvatta a kürtöt, és szétoszlottak a város alól, mindenki a maga sátrába. Jóáb pedig hazament Jeruzsálembe a királyhoz.

verso 23

Jóáb Izráel egész seregének élén állt, Benájá, Jójádá fia pedig a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt.

verso 24

Adórám a robotosok felügyelője volt, Jósáfát, Ahilúd fia pedig kancellár.

verso 25

Sejá jegyző volt, Cádók és Ebjátár pedig pap.

verso 26

A Jáírból való Írá is Dávid papja volt.