Sámuel második könyve
capítulo 5
verso 1
Azután eljött Dávidhoz Hebrónba Izráel minden nemzetsége, és így szóltak: Íme, mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.
verso 2
Ezelőtt is, amikor Saul uralkodott fölöttünk, te vezetted ki és be Izráelt, és az Úr azt mondta neked: Te legelteted népemet, Izráelt, és fejedelem leszel Izráel fölött.
verso 3
Eljött tehát Izráel összes véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr előtt, és királlyá kenték Dávidot Izráel fölött.
verso 4
Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott.
verso 5
Hét esztendeig és hat hónapig uralkodott Hebrónban Júda nemzetségén; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott egész Izráelen és Júda nemzetségein.
verso 6
Azután a király felment embereivel Jeruzsálembe a jebúsziak ellen, akik azt a földet lakták, ők azonban azt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide, hiszen még a sánták és a vakok is elűznek téged! Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem tud bemenni oda.
verso 7
Dávid mégis bevette Sion várát, és az immár Dávid városa.
verso 8
És azt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki vágja a jebúsziakat, menjen föl a csatornához, és vágja ott a sántákat és a vakokat, mert Dávid lelke gyűlöli azokat.* Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
verso 9
És ott lakott Dávid a várban; Dávid városának nevezte el és körös-körül kiépítette azt Millótól fogva befelé.
verso 10
Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
verso 11
Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket is, és Dávidnak egy házat építettek.
verso 12
És Dávid fölismerte, hogy az Úr megerősítette őt Izráel fölött való királyságában, és hogy fölmagasztalta királyságát az ő népéért, Izráelért.
verso 13
Közben pedig Dávid még további másodfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemből, miután Hebrónból odament. És Dávidnak további fiai és leányai is születtek.
verso 14
Ez a neve azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon,
verso 17
Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölkelt az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid ezt meghallotta, levonult a várhoz.
verso 18
A filiszteusok pedig odaértek, és elszéledtek a Refáim-völgyben.
verso 19
Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr így felelt Dávidnak: Menj el, mert biztosan a kezedbe adom a filiszteusokat.
verso 20
Dávid tehát elment Baal-Perácimba. Ott megverte őket Dávid, és azt mondta: Szétoszlatta az Úr az ellenségeimet, mint a szétfolyó vizet. Ezért nevezte azt a helyet Baal-Perácimnak.
verso 21
És ott hagyták a bálványaikat, amelyeket aztán Dávid és a szolgái összeszedtek.
verso 22
Azután ismét feljöttek a filiszteusok, és elszéledtek a Refáim-völgyben.
verso 23
Megkérdezte Dávid az Urat, ő pedig ezt felelte: /Most ne menj egyenesen rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfákkal* szemben támadd meg őket./**
verso 24
És mikor a szederfák teteje felől menetelés zaját fogod hallani, akkor indulj el, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.
verso 25
Dávid úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta neki. És vágta a filiszteusokat Gebától fogva egészen Gézerig.
Libros
