Sámuel második könyve
5. fejezet
1. vers
Azután eljött Dávidhoz Hebrónba Izráel minden nemzetsége, és így szóltak: Íme, mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.
2. vers
Ezelőtt is, amikor Saul uralkodott fölöttünk, te vezetted ki és be Izráelt, és az Úr azt mondta neked: Te legelteted népemet, Izráelt, és fejedelem leszel Izráel fölött.
3. vers
Eljött tehát Izráel összes véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr előtt, és királlyá kenték Dávidot Izráel fölött.
4. vers
Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott.
5. vers
Hét esztendeig és hat hónapig uralkodott Hebrónban Júda nemzetségén; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott egész Izráelen és Júda nemzetségein.
6. vers
Azután a király felment embereivel Jeruzsálembe a jebúsziak ellen, akik azt a földet lakták, ők azonban azt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide, hiszen még a sánták és a vakok is elűznek téged! Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem tud bemenni oda.
7. vers
Dávid mégis bevette Sion várát, és az immár Dávid városa.
8. vers
És azt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki vágja a jebúsziakat, menjen föl a csatornához, és vágja ott a sántákat és a vakokat, mert Dávid lelke gyűlöli azokat.* Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
9. vers
És ott lakott Dávid a várban; Dávid városának nevezte el és körös-körül kiépítette azt Millótól fogva befelé.
10. vers
Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
11. vers
Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket is, és Dávidnak egy házat építettek.
12. vers
És Dávid fölismerte, hogy az Úr megerősítette őt Izráel fölött való királyságában, és hogy fölmagasztalta királyságát az ő népéért, Izráelért.
13. vers
Közben pedig Dávid még további másodfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemből, miután Hebrónból odament. És Dávidnak további fiai és leányai is születtek.
14. vers
Ez a neve azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon,
17. vers
Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölkelt az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid ezt meghallotta, levonult a várhoz.
18. vers
A filiszteusok pedig odaértek, és elszéledtek a Refáim-völgyben.
19. vers
Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr így felelt Dávidnak: Menj el, mert biztosan a kezedbe adom a filiszteusokat.
20. vers
Dávid tehát elment Baal-Perácimba. Ott megverte őket Dávid, és azt mondta: Szétoszlatta az Úr az ellenségeimet, mint a szétfolyó vizet. Ezért nevezte azt a helyet Baal-Perácimnak.
21. vers
És ott hagyták a bálványaikat, amelyeket aztán Dávid és a szolgái összeszedtek.
22. vers
Azután ismét feljöttek a filiszteusok, és elszéledtek a Refáim-völgyben.
23. vers
Megkérdezte Dávid az Urat, ő pedig ezt felelte: /Most ne menj egyenesen rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfákkal* szemben támadd meg őket./**
24. vers
És mikor a szederfák teteje felől menetelés zaját fogod hallani, akkor indulj el, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát.
25. vers
Dávid úgy cselekedett, ahogy az Úr parancsolta neki. És vágta a filiszteusokat Gebától fogva egészen Gézerig.
Könyvek
