Sámuel második könyve
2. fejezet
1. vers
Ezek után Dávid megkérdezte az Urat: Fölmenjek-e Júda valamelyik városába? Így felelt neki az Úr: Menj föl. Dávid azt kérdezte: Hova menjek? Ő így felelt: Hebrónba.
2. vers
Ezért fölment oda Dávid és két felesége is, a jezréeli Ahinóam és Abigail, a karmeli Nábál özvegye.
3. vers
Vele lévő embereit is fölvitte Dávid, mindenkit a maga háza népével együtt, és Hebrón városaiban laktak.
4. vers
Azután eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda házának királyává.
Mikor pedig megjelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek voltak azok, akik eltemették Sault,
5. vers
követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Áldottak vagytok az Úrtól ti, akik ezt az irgalmasságot cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek.
6. vers
Azért most az Úr is cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot. Sőt én is jót teszek veletek, mivel ezt cselekedtétek.
7. vers
Most azért erősítsétek meg kezeteket, és legyetek bátor férfiak, mert meghalt a ti uratok, Saul, és immár engem királlyá kent Júda háza maga fölött.
8. vers
De Abnér, Nér fia, aki Saul fővezére volt, fölvette Ísbósetet, Saul fiát, elvitte Mahanaimba,
9. vers
és királlyá tette őt Gileád, az ásériek és Jezréel városa fölött, Efraim és Benjámin nemzetsége fölött; az egész Izráelen.
10. vers
Negyvenesztendős volt Ísbóset, Saul fia, amikor uralkodni kezdett Izráelen, és két esztendeig uralkodott. Csak Júda háza követte Dávidot.
11. vers
Az az idő, amíg Dávid Hebrónban volt király Júda házán, hét esztendő és hat hónap volt.
12. vers
És Abnér, Nér fia és Ísbósetnek, Saul fiának a szolgái elmentek Mahanaimból Gibeónba.
13. vers
Jóáb, Cerújá fia és Dávid szolgái is kivonultak, és összetalálkoztak velük a gibeóni halastónál. Ezek a halastavon innen maradtak, azok pedig a halastavon túl.
14. vers
Akkor ezt mondta Abnér Jóábnak: Rajta, álljon elő néhány ifjú, és vívjanak meg előttünk. Jóáb azt mondta: Hát álljanak elő!
15. vers
Fölkeltek tehát, és egyenlő számban átmentek Benjáminból, Saul fiának, Ísbósetnek a seregéből tizenketten, és Dávid szolgái közül is tizenketten.
16. vers
Akkor mindegyik megragadta ellenfelének fejét, és fegyverét az oldalába döfte úgy, hogy mind a kettő elhullott. Ezért azt a mezőt Gibeónban Helkat-Haccúrimnak nevezték el.
17. vers
Akkor igen heves harc bontakozott ki, és megverték Abnért és Izráel népét Dávid szolgái.
18. vers
Ott volt Cerújá három fia is: Jóáb, Abisaj és Aszáél. Aszáél pedig könnyűlábú volt, mint egy vadkecske a mezőn.
19. vers
Aszáél üldözőbe vette Abnért, és se jobbra, se balra nem tért el Abnér nyomából.
20. vers
Abnér hátratekintett, és azt kiáltotta: Te vagy az, Aszáél? Ő így felelt: Én vagyok.
21. vers
Akkor ezt mondta neki Abnér: Térj el másfelé, vagy jobbra, vagy balra, és fogj el egyet az ifjak közül, és vedd el a fegyverét. De Aszáél nem akarta őt elhagyni.
22. vers
Ismét odakiáltott Abnér Aszáélnak: Menj el a hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? Akkor hogyan nézhetek bátyádnak, Jóábnak a szemébe?
23. vers
Mikor aztán semmiképpen sem akart eltérni, átdöfte Abnér a dárda hegyével az ötödik oldalcsontja között úgy, hogy a hátán jött ki a dárda, és azon a helyen elesett, és nyomban meghalt. Mindazok, akik arra a helyre értek, ahol Aszáél elesett és meghalt, megálltak.
24. vers
De Jóáb és Abisaj tovább üldözte Abnért. Amikor a nap lement, elérkeztek Amma halmára, amely Gíahhal szemben van, a Gibeón pusztája melletti úton.
25. vers
Akkor Abnér mögött összegyűltek Benjámin fiai, és egy csoportban megálltak a halom tetején.
26. vers
Abnér odakiáltott Jóábnak: Vajon szüntelenül öldökölnie kell-e a fegyvernek?! Nem tudod-e, hogy siralmas lesz ennek a vége? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjenek vissza testvéreik üldözéséből?
27. vers
Jóáb azt felelte: Él az Isten, hogy ha te nem szóltál volna, akkor a nép csak reggel hagyta volna abba testvérei üldözését.
28. vers
Akkor a kürtjébe fújt Jóáb, és megállt az egész nép. Nem üldözték tovább Izráelt, és nem harcoltak tovább.
29. vers
Abnér pedig és vitézei azon az egész éjszakán* meneteltek a mezőségen, átkeltek a Jordánon, és az egész vidéket bejárva Mahanaimba jutottak.
30. vers
Jóáb pedig visszatért Abnér üldözéséből. Összegyűjtötte az egész népet, és Dávid szolgái közül hiányzott tizenkilenc; Aszáél is.
31. vers
De Dávid szolgái is vágtak le Benjámin nemzetségéből: Abnér szolgái közül háromszázhatvan ember halt meg.
32. vers
Akkor fölvették Aszáélt és eltemették atyja sírjába, mely Betlehemben van. Jóáb pedig és emberei egész éjjel meneteltek, és Hebrónban virradt rájuk.
Könyvek
