4. fejezet
Mikor pedig Saul fia meghallotta, hogy Abnér meghalt Hebrónban, igen megfogyatkozott a bátorsága, sőt egész Izráel megrémült.
Két fővezére volt Saul fiának, az egyik neve Baaná volt, a másiké Rékáb. A beéróti Rimmón fiai voltak, Benjámin fiai közül. Mert Beérótot is Benjámin városai közé számlálták.
A beérótbeliek Gittaimba menekültek, és jövevényekké lettek ott mindmáig.
Jónátánnak, Saul fiának pedig volt egy sánta fia, aki ötesztendős volt, amikor Jezréelből hír jött Saul és Jónátán felől. Akkor fölkapta a dajkája, és elfutott vele. De mivel a dajka gyorsan futott, a gyerek leesett és megsántult. Mefibóset volt a neve.
Elmentek tehát a beérótbeli Rimmón fiai, Rékáb és Baaná, és bementek Ísbóset házába, amikor a nap a legmelegebb volt, és ő déli álmát aludta.
Bementek tehát a ház belsejébe, mintha gabonát vinnének, és átdöfték őt a hasán. Azután Rékáb és testvére, Baaná elmenekült.
Mikor ugyanis bementek a házba, ő a hálószobájában, az ágyán feküdt. Leütötték, megölték, levágták a fejét, aztán fogták, és egész éjjel mentek vele a síkságon át.
Elvitték Ísbóset fejét Dávidhoz Hebrónba, és azt mondták a királynak: Íme, Ísbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek a feje, aki az életedre tört. Az Úr azonban bosszút állt e mai napon az én uramért, a királyért Saulon és az ő maradékán.
Dávid azonban így felelt Rékábnak és Baanának, az ő testvérének, a beérótbeli Rimmón fiainak: Az élő Úrra mondom, aki megszabadította életemet minden nyomorúságból,
hogy én elfogattam és megölettem Ciklagban azt, aki nekem hírül hozta, hogy meghalt Saul, és azt hitte, hogy azzal örömet szerez nekem. Ezzel jutalmaztam meg hírmondásáért.
Most hát tőletek, istentelen emberektől, akik az ágyában, a maga házában öltétek meg az igaz embert, ne kérjem számon az ő vérét, és ne töröljelek el titeket a földről?
Dávid tehát parancsolt a szolgáinak, hogy öljék meg őket. Azok elvagdalták kezüket és lábukat, és felakasztották őket Hebrónban, a halastó mellett. Ísbóset fejét pedig fölvették, és eltemették Abnér sírboltjába Hebrónban.