Sámuel második könyve
3. fejezet
1. vers
Sok ideig tartó háborúskodás támadt Saul háznépe és Dávid háznépe között. Dávid háza egyre feljebb emelkedett, és erősödött, Saul háza pedig egyre lejjebb szállt, és gyöngült.
2. vers
Dávidnak fiai születtek Hebrónban. Az elsőszülött Amnón volt a jezréeli Ahinóamtól.
3. vers
A második Kileáb a karmeli Nábál volt feleségétől, Abigailtól, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak volt a leánya.
4. vers
A negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia.
5. vers
A hatodik Jitreám Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban.
6. vers
Amíg tartott a háborúskodás Saul háza és Dávid háza között, Abnér igen ragaszkodott Saul háza népéhez.
7. vers
De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodfelesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer azt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez?
8. vers
Abnér nagy haragra gerjedt Ísbóset szavai miatt, és azt mondta: Hát júdai kutyafej vagyok én? Én most nagyon irgalmasan bántam apádnak, Saulnak a házával, az ő atyafiaival és rokonságával, és nem adtalak Dávid kezébe. És te mégis reám fogod ennek az asszonynak a vétkét?
9. vers
Úgy cselekedjék Isten Abnérral most és ezután is, hogy én is aszerint teszek vele, ahogy az Úr megesküdött Dávidnak:
10. vers
Elveszem a királyságot Saul házától, és megerősítem Dávid trónját Izráelben és Júdában, Dántól fogva egészen Beérsebáig.
11. vers
Ő erre semmit sem mert felelni Abnérnak, mivel nagyon félt tőle.
12. vers
Akkor követeket küldött Abnér Dávidhoz a maga nevében ezzel az üzenettel: Vajon kié az ország? Köss velem szövetséget, és íme, az én erőm is temelletted lesz, hogy egész Izráelt hozzád hajlítsam.
13. vers
Dávid így felelt neki: Jó, szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled, mégpedig azt, hogy addig ne lásd arcomat, amíg el nem hozod nekem Míkalt, Saul leányát, amikor ide akarsz jönni színem elé.
14. vers
Akkor Dávid követeket küldött Ísbósethez, Saul fiához, akik ezt mondták: Add vissza a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak!
15. vers
Erre elküldött érte Ísbóset, és elvetette őt a férjétől, Paltiéltól, Lais fiától.
16. vers
Vele ment a férje is, és sírva követte őt Bahúrimig. Ott azt mondta neki Abnér: Eredj vissza! És ő visszatért.
17. vers
Azután Abnér azt mondta Izráel véneinek: Immár régtől fogva kívántátok, hogy Dávid a királyotok legyen.
18. vers
Most hát vigyétek véghez, mert az Úr szólt így Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségének a kezéből.
19. vers
Azután beszélt Abnér Benjámin nemzetségével is, és elment Abnér Dávidhoz is Hebrónba, hogy jelentse neki mindazt, ami tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.
20. vers
Mikor pedig eljutott Abnér Dávidhoz Hebrónba és vele együtt húsz embere, Dávid megvendégelte Abnért és a vele lévő embereket.
21. vers
Ezután azt mondta Abnér Dávidnak: Fölkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt idegyűjtsem az én uram, a király elé, hogy szövetséget kössenek veled, és úgy uralkodj mindnyájunkon, ahogy jónak látod. Ekkor Dávid elbocsátotta Abnért, és ő elment békével.
22. vers
Azután Dávid szolgái és Jóáb jöttek a táborból, és sok prédát hoztak magukkal, de Abnér nem volt már Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és békével elment.
23. vers
Amikor Jóáb és az egész sereg, amely vele volt, megérkezett, tudtára adták Jóábnak: Ide jött Abnér, Nér fia a királyhoz, és ő elbocsátotta, és békével hazatért.
24. vers
Erre bement Jóáb a királyhoz, és azt mondta: Mit cselekedtél? Íme, Abnér hozzád jött, miért bocsátottad el őt, hogy elmehessen?
25. vers
Ismered-e Abnért, Nér fiát? Csak azért jött ide, hogy rászedjen, és kikémlelje kijöveteledet és bemeneteledet, és megtudjon mindent, amit cselekszel.
26. vers
Ezzel Jóáb kiment Dávidtól, de követeket küldött Abnér után, akik visszahozták őt a Szirá kútjától. Dávid azonban nem tudott erről.
27. vers
Amikor visszajött Abnér Hebrónba, félrehívta Jóáb a kapualjba, mintha titokban akarna vele beszélni, és átdöfte ott őt az ötödik oldalbordájánál, és meghalt Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért.
28. vers
Miután megtudta ezt Dávid, így szólt: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr előtt Abnér, Nér fia vérének kiontásában.
29. vers
Szálljon ez Jóáb fejére és atyjának egész háznépére. Ne fogyjon el Jóáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és aki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szűkölködő.*
30. vers
Jóáb és testvére, Abisaj pedig azért ölte meg Abnért, mert megölte a testvérüket, Aszáélt Gibeónban a harcban.
31. vers
Dávid azt mondta Jóábnak és az egész vele lévő népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig a koporsó után haladt.
32. vers
És eltemették Abnért Hebrónban. Akkor fölkiáltott a király, és nagyon sírt Abnér koporsója fölött, és sírt az egész nép is.
33. vers
A király gyászdalt szerzett Abnér halálára, és ezt mondta:
Gaz halállal kellett kimúlnia Abnérnak?
34. vers
Kezed nem volt megkötve,
sem lábad béklyóba verve,
de úgy vesztél el, mint akit álnokok veszítenek el!
És megint siratta őt az egész nép.
35. vers
Azután eljött az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, amikor még a nap fenn volt, de megesküdött Dávid: Úgy cselekedjék velem Isten most és ezután is, hogy amíg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem!
36. vers
Amikor ezt a dolgot az egész nép megtudta, igen tetszett nekik. Szintúgy a többi dolog is, amelyet a király cselekedett, igen tetszett nekik.
37. vers
Megértette azon a napon az egész nép és egész Izráel, hogy nem a királytól eredt, hogy Abnért, Nér fiát megölték.
38. vers
A király azt mondta a szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy nagy fejedelem esett el ma Izráelben?
39. vers
Én pedig bár fölkent király vagyok, de még gyenge. Ezek az emberek, Cerújá fiai, hatalmasabbak nálam. De fizessen meg az Úr annak, aki gonoszt cselekszik, az ő gonoszsága szerint!
Könyvek
