Sámuel második könyve

23. fejezet

Fejezetek:

Ezek Dávid utolsó szavai.

Dávidnak, Isai fiának szózata,

az igen magasra emelt férfinak szózata,

aki Jákób Istenének fölkentje és Izráel énekeinek kedveltje.

2. vers

Az Úr lelke szólt belőlem,

és az ő beszéde nyelvem által.

3. vers

Izráel Istene szólt,

Izráel kősziklája mondta nekem:

Aki igazságosan uralkodik az emberek fölött,

aki istenfélelemmel uralkodik,

4. vers

az olyan, mint a reggel fölkelő nap fénye,

mint a felhőtlen reggel;

amikor napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.

5. vers

Nem ilyen-e a házam Isten előtt?

Mert örökkévaló szövetséget kötött velem,

amelyben minden el van rendezve, és amely állandó.

Teljes szabadításom és minden kívánságom belőle sarjad.

6. vers

De az istentelenek olyanok mindnyájan,

mint a kitépett tövis,

melyhez kézzel nem nyúlnak.

7. vers

Aki hozzá akar nyúlni,

fejszét és rudat ragad,

és tűzzel égetik meg a helyszínen.

8. vers

Ezek Dávid erős vitézei név szerint: a tahkemóni Jóséb-Basebet, a testőrök vezére, aki egyszer nyolcszáz embert sebesített meg, amikor dárdáját megforgatta.*

9. vers

Azután Eleázár, aki Ahóhi fiának, Dódónak a fia. Ő egyike a három hősnek, akik Dáviddal voltak, amikor dacoltak a filiszteusokkal, amikor azok összegyülekeztek ott a harcra. Az izraeliták már meghátráltak,

10. vers

de ő megállt, és vágta a filiszteusokat mindaddig, amíg el nem fáradt, és a keze a fegyverhez nem ragadt. Nagy szabadulást szerzett az Úr azon a napon, azután a hadinép is visszatért, de csak fosztogatni.

11. vers

Utána következett Sammá, a hárári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a szántóföld egy darabja lencsével volt bevetve, a nép pedig megfutamodott a filiszteusok elől,

12. vers

akkor ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Úr nagy szabadítást szerzett.

13. vers

A harminc vezér közül is hárman lementek, és aratáskor érkeztek meg Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a filiszteusok a Refáim-völgyben táboroztak.

14. vers

Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig Betlehemnél.

15. vers

Dávid vizet kívánt, és azt mondta: Ki hozna nekem inni vizet a betlehemi kútból, amely a kapu előtt van?

16. vers

Akkor ez a három vitéz keresztültört a filiszteusok táborán, és vizet merítettek a betlehemi kútból, amely a kapu előtt van, és Dávidhoz vitték. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak.

17. vers

Azt mondta: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ilyet tegyek. Vajon azoknak az embereknek a vérét igyam, akik életüket halálra adva mentek el a vízért? És nem akarta meginni. Ezt tette a három hős.

18. vers

Abisaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt ennek a háromnak a vezetője, aki háromszáz ember ellen emelte föl a dárdáját, és megölte őket. Ő volt a leghíresebb a három közül.

19. vers

A három közül valóban ő volt a leghíresebb, ezért lett ő a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.

20. vers

A kabceéli Benájá, Jójádá fia is vitéz, nagy tehetségű ember volt. Ő ölte meg a móábiak két harcosát. Ugyanő ment le a verembe, és megölte az oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

21. vers

Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert. Az egyiptomi kezében dárda volt, ő pedig csak egy bottal ment ellene. Kivette az egyiptomi kezéből a dárdát, és a saját dárdájával ölte meg.

22. vers

Ezeket cselekedte Benájá, Jójádá fia. Neki is jó híre volt a három erős vitéz között.

23. vers

Híres volt ő a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid elöljáróvá tette őt a tanácsosok között.

24. vers

Aszáél, Jóáb testvére is e harminc közül való, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia.

25. vers

A haródi Sammá; a haródi Eliká.

26. vers

A peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia.

27. vers

Abiezer Anatótból, Mebunnaj Húsából.