Sámuel második könyve

7. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Amikor a király a palotájában ült, és az Úr mindenfelől békességet adott neki minden ellenségétől,


2. vers

azt mondta a király Nátán prófétának: Íme, lásd, én cédrusfából csinált palotában lakom, Isten ládája pedig a sátorban van.


3. vers

Erre azt mondta Nátán a királynak: Menj, vidd véghez mindazt, ami a szívedben van. Vidd véghez, mert az Úr veled van.


4. vers

Még azon az éjszakán azonban így hangzott az Úr szava Nátánhoz:


5. vers

Menj el, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam?


6. vers

Mert én nem laktam házban mindmáig attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Egyiptomból, csak a sátorban, a hajlékban jártam.


7. vers

Amíg csak együtt jártam Izráel fiaival, mondtam-e csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, akinek parancsoltam, hogy legeltesse népemet, Izráelt, ilyen szavakat: Miért nem építettetek nekem cédrusfából való házat?


8. vers

Most azért mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy fejedelem légy népem, Izráel fölött.


9. vers

Veled voltam mindenütt, ahová mentél, és kiirtottam előtted minden ellenségedet. Nagy hírnevet szereztem neked, mint amilyen a föld legnagyobbjainak a hírneve.


10. vers

Helyet is szereztem népemnek, Izráelnek, és ott elültettem őt, hogy saját helyén lakjon. Többé nem mozdítják ki a helyéből, és többé nem fogják nyomorgatni az álnokság fiai, mint azelőtt,


11. vers

attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izráel fölé. Békességet szereztem tehát neked minden ellenségedtől. Megmondta neked az Úr, hogy házat készít neked az Úr.


12. vers

Mikor pedig napjaid betelnek, és elalszol atyáiddal, föltámasztom utánad a te magodat, amely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát.


13. vers

Ő fog házat építeni nevemnek, és megerősítem királyságának trónját mindörökké.


14. vers

Atyja leszek, és ő a fiam lesz, s amikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt férfihoz illő vesszővel és emberek fiainak kijáró büntetéssel.


15. vers

De irgalmasságomat nem vonom meg tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled.


16. vers

Házad állandó lesz, és országod mindörökké a tied lesz, és trónod erős lesz mindörökké.


17. vers

Nátán teljesen e beszéd szerint és e látás szerint szólt Dávidnak.


18. vers

Erre Dávid király bement, leborult az Úr előtt, és azt mondta: Mi vagyok én, Uram, Isten? És mi az én házam népe, hogy engem idáig juttattál?


19. vers

És ez még csekélységnek tetszett neked, Uram, Isten! Hanem íme, szólsz a te szolgádnak háza felől távoli időre vonatkozó dolgokat, és ez törvény az emberre nézve, Uram, Isten!*


20. vers

De mi szükség Dávidnak többet szólnod, hiszen, Uram, Isten, te jól ismered szolgádat!


21. vers

A te ígéretedért és jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd szolgádnak.


22. vers

Ezért, Uram, Isten, nagy vagy te! Senki sincs olyan, mint te, és rajtad kívül nincsen Isten, teljesen úgy, ahogy a fülünk hallotta.


23. vers

Mert melyik nép olyan a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Isten, hogy megváltsa magának, és nevet szerezzen magának azzal, hogy nagy dolgokat cselekszik érte és csodálatos dolgokat országodért a te néped szeme láttára, akiket megszabadítottál Egyiptomból, az idegen népektől és isteneiktől?*


24. vers

Mert megerősítetted magadnak népedet, Izráelt, hogy néped legyen mindörökké. Uram, te lettél az ő Istenük.


25. vers

Most azért, Uram, Isten, amit mondtál szolgád felől és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké, és cselekedjél úgy, ahogy mondtad.


26. vers

Hogy neved fölmagasztaltassék mindörökké e szavakkal: A Seregek Ura Izráel Istene. Dávidnak, a te szolgádnak a háza legyen állandó előtted!


27. vers

Mert megjelentetted szolgádnak, ó, Seregek Ura és Izráel Istene, e szavakat: Házat építek neked. Ezért késztette szolgádat a szíve, hogy ilyen könyörgéssel forduljon hozzád.


28. vers

Most azért, ó, Uram, Isten, te vagy az Isten! A te beszéded igazság, és te mondtad ezt a jót szolgád felől.


29. vers

Jótetszésedben áldd meg szolgád házát, hogy színed előtt legyen mindörökké, mert te szóltál, Uram, Isten. Azért a te áldásoddal áldd meg szolgád házát mindörökké!

Fejezetek:


Könyvek