Sámuel második könyve
6. fejezet
1. vers
Ezután összegyűjtötte Dávid egész Izráel legjavát, harmincezer embert.
2. vers
Majd fölkelt, és elment az egész néppel együtt, amely vele volt, a júdai Baalé-Jehúdába, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amelyet a Seregek Urának nevéről neveztek el, aki a kerúbok között ül.
3. vers
Egy új szekérre tették Isten ládáját, és elhozták Abinádáb házából, amely a dombon van. Abinádáb fiai, Uzzá és Ahjó vezették az új szekeret.
4. vers
Elvitték tehát Isten ládáját Abinádáb házából, amely a dombon van, és Ahjó a láda előtt ment.
5. vers
Dávid pedig és Izráel egész népe örvendezett az Úr színe előtt, mindenféle ciprusfa hangszer, hegedűk, lantok, dobok, sípok és cimbalmok hangjára.
6. vers
Amikor Nákón szérűjére jutottak, Uzzá az Isten ládájához kapott, hogy megtartsa, mert az ökrök megbillentették.
7. vers
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Uzzá ellen, nyomban lesújtott rá ott vakmerőségéért, és meghalt ott, Isten ládája mellett.
8. vers
Dávid pedig megrendült attól, hogy az Úr lesújtotta Uzzát, és azt a helyet Perec-Uzzának nevezik mindmáig.
9. vers
Dávid félni kezdett azon a napon az Úrtól, és azt mondta: Hogy jöhetne hozzám az Úr ládája?
10. vers
Dávid nem akarta magához vinni az Úr ládáját Dávid városába, hanem letetette a gáti Óbéd-Edóm házánál.
11. vers
Az Úr ládája három hónapig volt a gáti Óbéd-Edóm házánál, és megáldotta az Úr Óbéd-Edómot és egész háznépét.
12. vers
És jelentették Dávid királynak: Megáldotta az Úr Óbéd-Edóm házát és mindenét, amije van, Isten ládájáért. Akkor odament Dávid, és elvitte örvendezve Isten ládáját Óbéd-Edóm házától Dávid városába.
13. vers
Mikor pedig hat lépést mentek azok, akik az Úr ládáját vitték, akkor ott egy bikát és egy hízott borjút áldozott.
14. vers
Dávid pedig teljes erejéből táncolt az Úr előtt, és gyolcséfódot övezett magára.
15. vers
Így vitte föl tehát Dávid és Izráel egész háza az Úr ládáját nagy énekléssel és kürtzengéssel.
16. vers
Amikor az Úr ládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kinézett az ablakon, és látva, hogy Dávid király ugrál és táncol az Úr előtt, megutálta őt a szívében.
17. vers
Mikor pedig bevitték az Úr ládáját és odatették a helyére, a sátor közepére, melyet Dávid állíttatott föl neki, akkor Dávid egészen elégő áldozatokat és hálaadó áldozatokat áldozott az Úr előtt.
18. vers
Mikor pedig elvégezte Dávid az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet a Seregek Urának nevében.
19. vers
Majd az egész népnek, Izráel egész seregének, a férfiaknak és az asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, aszalt datolyát és préselt aszú szőlőt osztogatott. Azután az egész nép hazament.
20. vers
Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is, kijött Míkal, Saul leánya Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicsőséges volt ma Izráel királya! Az ő szolgáinak szolgálói előtt úgy levetkőzött ma, mint ahogy egy esztelen szokott levetkőzni.
21. vers
Erre ezt mondta Dávid Míkalnak: Az Úr előtt örvendeztem, aki inkább engem választott, mint apádat és egész háza népét, hogy az Úr népének, Izráelnek a fejedelme legyek; igen, az Úr előtt.
22. vers
Sőt minél inkább megalázom magamat, és minél alábbvaló leszek a magam szeme előtt, annál dicséretre méltóbb leszek a szolgálók előtt, akikről te szólsz.
23. vers
Ezért Míkalnak, Saul leányának nem lett soha gyermeke holta napjáig.
Könyvek
