Sámuel második könyve
capítulo 12
verso 1
Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény.
verso 2
A gazdagnak felettébb sok juha és ökre volt.
verso 3
A szegénynek pedig semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája. Úgy vette és táplálta, és nála nevelkedett föl gyermekeivel együtt. Saját falatjából evett, és a poharából ivott. Az ölében aludt, és olyan volt neki, mintha a leánya volna.
verso 4
Mikor pedig átutazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a hozzá érkezett vendégnek ételt készítsen belőle. Ezért elvette a szegénytől a bárányát, és azt főzette meg a hozzá érkezett vendégnek.
verso 5
Akkor Dávid haragra gyúlt az ellen az ember ellen, és azt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte!
verso 6
A bárányért pedig négyszer annyit kell adnia, mivelhogy ezt művelte, és mivel könyörtelen volt.
verso 7
Ekkor Nátán ezt mondta Dávidnak: Te vagy az az ember! Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek föl, hogy király légy Izráel fölött, és megszabadítottalak Saul kezéből.
verso 8
Neked adtam urad házát, és a kebledre urad feleségeit, ezenfölül neked adtam Izráel és Júda házát. S ha ez még kevés lett volna, még adtam volna hozzá sok mást is.
verso 9
Miért vetetted meg az Úr beszédét, hogy olyan dolgot cselekedjél, amely utálatos őelőtte? A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, és feleségét feleségül vetted magadnak, őt magát pedig Ammón fiainak a fegyverével ölted meg.
verso 10
Most tehát soha ne távozzék el a fegyver a házadból, mivel megutáltál engem, és a hettita Úriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.
verso 11
Ezt mondja az Úr: Íme, én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat. Feleségeidet szemed láttára veszem el, másvalakinek adom, és az fényes nappal fog a feleségeiddel hálni.
verso 12
Noha te titkon cselekedtél, én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt.
verso 13
Akkor Dávid azt mondta Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán azt válaszolta Dávidnak: Az Úr is elvette bűnödet, nem fogsz meghalni.
verso 14
Mindazáltal, mivel ezzel a tetteddel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, fiad, aki neked született, meg kell, hogy haljon.
verso 15
Ezután Nátán hazament.
Az Úr betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.
verso 16
Dávid könyörgött Istennek a gyermekért, böjtölt is, és amikor bement, a földön feküdt éjjel.
verso 17
Mikor az ő házának a vénei fölkeltek, és bementek hozzá, hogy fölemeljék a földről, nem akart fölkelni, és nem is evett velük kenyeret.
verso 18
Hetednapra azután meghalt a gyermek. Szolgái azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert azt gondolták magukban: Íme, még mikor a gyermek élt, és szóltunk neki, akkor sem figyelt a szavunkra. Hogyan mondanánk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még kárt tenne magában!
verso 19
Amikor észrevette Dávid, hogy szolgái suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. Azt mondta a szolgáinak: Meghalt-e a gyermek? Azok így feleltek: Meghalt.
verso 20
Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, megkente magát, másik ruhát vett magára, majd bement az Úr házába, és imádkozott. Azután bement a maga házába, és kérésére kenyeret vittek elé, és evett.
verso 21
Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Míg a gyermek élt, böjtöltél és sírtál, most pedig, hogy meghalt a gyermek, fölkeltél, és kenyeret ettél.
verso 22
Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.
verso 23
De most, hogy meghalt, vajon miért böjtölnék? Vajon visszahozhatom-e azzal? Én megyek őhozzá, de ő nem jön ide vissza hozzám.
verso 24
Majd megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét, bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült és Salamonnak nevezte el; és az Úr szerette őt.
verso 25
Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki az Úr tetszésére Jedídjának nevezte.
verso 26
Jóáb pedig harcolt Ammón fiainak a városa, Rabbá ellen, és bevette a királyi várost.
verso 27
Jóáb követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: Hadakoztam Rabbá ellen, és be is vettem a város egy részét, ahol a víz van.
verso 28
Most azért gyűjtsd össze a nép maradékát, szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy én foglaljam el, és esetleg rólam nevezzék el a várost.
verso 29
Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta.
verso 30
És elvette a koronát a királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is nagyon sok zsákmányt hozott el.
verso 31
A népet pedig, amely benne volt, kihozatta.* Egy részét fűrésszel, vasboronával vagy fejszével dolgoztatta, másokat pedig téglaégető kemencékhez vitt. Így bánt valamennyi ammóni várossal. Azután Dávid egész hadinépével hazament Jeruzsálembe.
Libros
