Sámuel második könyve

chapter 16


Chapters:


verse #1

Amikor Dávid egy kissé lejjebb jutott a hegytetőről, eléje jött Cíbá, Mefibóset szolgája két megnyergelt szamárral: kétszáz kenyér, száz kötés aszalt szőlő, száz csomó füge és egy tömlő bor volt rajtuk.


verse #2

A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy rajtuk járjanak. A kenyér és a füge pedig a szolgáké, hogy egyenek, és a bor azé, aki megfárad a pusztában, hogy ihasson.


verse #3

A király azt kérdezte: Hol van most uradnak a fia? Cíbá így felelt a királynak: Íme, Jeruzsálemben maradt, mert azt mondta: Visszaadja ma nekem Izráel háza népe az én apám országát.


verse #4

A király azt mondta Cíbának: Legyen minden a tied, amije csak volt Mefibósetnek. Cíbá erre ezt felelte: Leborulok előtted. Légy ezután is kegyes hozzám, ó, uram, királyom!


verse #5

Amikor Dávid király eljutott Bahúrimig, íme, egy férfi jött ki onnan, aki Saul nemzetségéből való volt, név szerint Simei, Géra fia, és ahogy jött, szidalmazta őket.


verse #6

Kővel hajigálta Dávidot és Dávid király minden szolgáját, jóllehet az egész hadinép és a testőrség mindnyájan ott voltak az ő jobb és bal keze felől.


verse #7

Simei ezt mondta szitkozódása közben: Eredj, eredj, te vérszopó és istentelen ember!


verse #8

Most megfizet neked az Úr Saul egész háza népének a véréért, aki helyett te uralkodsz, és odaadta az Úr az országot fiadnak, Absolonnak. Íme, te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!


verse #9

Akkor azt mondta a királynak Abisaj, Cerújá fia: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Odamegyek, és fejét veszem!


verse #10

De a király azt mondta: Mi közöm van hozzátok, Cerújá fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondta neki: Szidalmazzad Dávidot. Így hát ki mondhatja neki: Miért műveled ezt?


verse #11

És azt mondta Dávid Abisajnak és minden szolgájának: Íme, a fiam, aki az én véremből származik, az én életemre tör. Hogyne tenné hát ezt ez a benjámini? Hagyjatok békét neki, hadd szidalmazzon, mert az Úr mondta neki.


verse #12

Talán rátekint az Úr a nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nekem az Úr az ő átka helyett.


verse #13

Így ment Dávid és hadinépe az úton. Simei pedig az átellenben levő hegyoldalon haladt, és menet közben átkozódott, és köveket hajigált velük szemben, és szórta a port.


verse #14

Miután a király és az egész vele levő nép fáradtan megérkezett, ott megpihentek.


verse #15

Absolon pedig és az egész hadinép, Izráel férfiai, bementek Jeruzsálembe. Vele volt Ahitófel is.


verse #16

Amikor Dávid barátja, az arki Húsaj bement Absolonhoz, ezt mondta Absolonnak: Éljen a király, éljen a király!


verse #17

Absolon ezt felelte neki: Ez a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el a barátoddal?


verse #18

Húsaj így felelt Absolonnak: Azért nem, mert azé leszek, és azzal maradok, akit az Úr, ez a nép és Izráel fiai választanak.


verse #19

És azután kinek szolgálnék szívesebben, mint a barátom fiának? Ahogy az apádat szolgáltam, ugyanúgy foglak téged is.


verse #20

Majd Absolon ezt mondta Ahitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk!


verse #21

Ahitófel így felelt Absolonnak: Menj be apád másodfeleségeihez, akiket itthon hagyott, hogy őrizzék a házat, és egész Izráel megérti, hogy gyűlöltté tetted magadat apád előtt, és annál inkább megerősödik mindazoknak a keze, akik melletted vannak.


verse #22

Sátrat vontak tehát Absolonnak a tetőn, és bement Absolon az ő apja másodfeleségeihez egész Izráel szeme láttára.


verse #23

És Ahitófel tanácsát, melyet adott, abban az időben úgy tekintették, mintha Isten szavát kérdezték volna. Így tekintette Ahitófel minden tanácsát Dávid is, és Absolon is.

Chapters:


Books