Sámuel első könyve

chapter 3


Chapters:


verse #1

A gyermek Sámuel pedig Éli felügyelete alatt szolgálta az Urat. Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem volt gyakran látomás.


verse #2

Egyszer az történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. Szeme pedig homályosodni kezdett, és alig látott.


verse #3

Isten mécsesét még nem oltották el, és Sámuel az Úr templomában feküdt, ahol Isten ládája volt.


verse #4

Az Úr szólította Sámuelt, ő pedig így felelt: Itt vagyok!


verse #5

Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig így felelt: Nem hívtalak, menj vissza, és feküdj le. Elment azért, és lefeküdt.


verse #6

Az Úr azonban ismét szólította: Sámuel! Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Ő így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le.


verse #7

Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki neki beszédét.


verse #8

Harmadszor is szólította az Úr Sámuelt. Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Akkor értette meg Éli, hogy az Úr hívja a gyermeket.


verse #9

Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj el, feküdj le, és ha újból szólítanak téged, mondd ezt: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.


verse #10

Akkor eljött az Úr, odaállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Erre ő így válaszolt: Szólj, mert hallja a te szolgád!


verse #11

Az Úr azt mondta Sámuelnek: Íme, én olyan dolgot cselekszem Izráelben, melyet ha valaki meghall, mindkét füle belecsendül.


verse #12

Azon a napon véghez viszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza népe ellen, elkezdem és be is végezem.


verse #13

Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyről jól tudta, hogy azzal fiai utálatossá teszik magukat, és mégsem akadályozta meg őket.


verse #14

Ezért megesküdtem Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el házának álnoksága, sem véres-, sem ételáldozattal.


verse #15

Sámuel pedig egész reggelig aludt, és akkor kinyitotta az Úr házának ajtajait. De nem merte megjelenteni Élinek a látomást.


verse #16

Éli azonban szólította őt, és azt mondta neki: Fiam, Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!


verse #17

Éli megkérdezte: Mi az, amit mondott neked? Ne titkold el előlem! Azt cselekedje veled Isten és más hasonlót is, ha elhallgatsz előttem csak egy szót is abból, amit mondott neked!


verse #18

Elmondott azért neki Sámuel mindent, és semmit sem hallgatott el. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.


verse #19

Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.


verse #20

És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt.


verse #21

És az Úr újból kezdett megjelenni Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr beszéde által.

Chapters:


Books