Sámuel első könyve
capítulo 3
verso 1
A gyermek Sámuel pedig Éli felügyelete alatt szolgálta az Urat. Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem volt gyakran látomás.
verso 2
Egyszer az történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. Szeme pedig homályosodni kezdett, és alig látott.
verso 3
Isten mécsesét még nem oltották el, és Sámuel az Úr templomában feküdt, ahol Isten ládája volt.
verso 4
Az Úr szólította Sámuelt, ő pedig így felelt: Itt vagyok!
verso 5
Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig így felelt: Nem hívtalak, menj vissza, és feküdj le. Elment azért, és lefeküdt.
verso 6
Az Úr azonban ismét szólította: Sámuel! Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Ő így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le.
verso 7
Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki neki beszédét.
verso 8
Harmadszor is szólította az Úr Sámuelt. Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Akkor értette meg Éli, hogy az Úr hívja a gyermeket.
verso 9
Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj el, feküdj le, és ha újból szólítanak téged, mondd ezt: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
verso 10
Akkor eljött az Úr, odaállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Erre ő így válaszolt: Szólj, mert hallja a te szolgád!
verso 11
Az Úr azt mondta Sámuelnek: Íme, én olyan dolgot cselekszem Izráelben, melyet ha valaki meghall, mindkét füle belecsendül.
verso 12
Azon a napon véghez viszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza népe ellen, elkezdem és be is végezem.
verso 13
Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyről jól tudta, hogy azzal fiai utálatossá teszik magukat, és mégsem akadályozta meg őket.
verso 14
Ezért megesküdtem Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el házának álnoksága, sem véres-, sem ételáldozattal.
verso 15
Sámuel pedig egész reggelig aludt, és akkor kinyitotta az Úr házának ajtajait. De nem merte megjelenteni Élinek a látomást.
verso 16
Éli azonban szólította őt, és azt mondta neki: Fiam, Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!
verso 17
Éli megkérdezte: Mi az, amit mondott neked? Ne titkold el előlem! Azt cselekedje veled Isten és más hasonlót is, ha elhallgatsz előttem csak egy szót is abból, amit mondott neked!
verso 18
Elmondott azért neki Sámuel mindent, és semmit sem hallgatott el. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.
verso 19
Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.
verso 20
És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt.
verso 21
És az Úr újból kezdett megjelenni Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr beszéde által.
Libros
