Sámuel első könyve
capítulo 23
verso 1
Jelentették egyszer Dávidnak: Íme, a filiszteusok Keíla ellen harcolnak, és feldúlják a szérűket.
verso 2
Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e, és leverjem-e ezeket a filiszteusokat? Az Úr azt mondta Dávidnak: Menj el, verd le a filiszteusokat, és szabadítsd meg Keílát.
verso 3
Dávid emberei azonban azt mondták neki: Íme, itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Keílába megyünk a filiszteusok tábora ellen.
verso 4
Akkor Dávid ismét megkérdezte az Urat, az Úr pedig így válaszolt neki: Kelj föl, és menj el Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat.
verso 5
Dávid tehát Keílába ment embereivel, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta marhájukat, nagy vereséget mért rájuk, és megszabadította Keíla lakosait.
verso 6
Mikor Ebjátár, Ahimelek fia Dávidhoz menekült, az éfódot is magával vitte.
verso 7
Ekkor hírül vitték Saulnak, hogy Dávid Keílába ment. Saul azt mondta: Most kezembe adta őt Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záras városba ment.
verso 8
Összegyűjtötte Saul a harcra az egész hadinépet, hogy Keílába menjen, és körülzárja Dávidot és embereit.
verso 9
Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul valami rosszat forral ellene, azt mondta Ebjátár papnak: Hozd elő az éfódot.
verso 10
Majd azt mondta Dávid: Uram, Izráel Istene! Biztos hírként hallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jönni Keílába, hogy elpusztítsa miattam a várost.
verso 11
Vajon kezébe adnak-e engem Keíla lakosai? Vajon lejön-e Saul, ahogy szolgád hallotta? Ó, Uram, Izráel Istene, jelentsd ki szolgádnak! És mondta az Úr: Lejön.
verso 12
Dávid megkérdezte: Vajon Saul kezébe adnak-e Keíla lakosai engem és embereimet? És ezt felelte az Úr: Kezébe adnak.
verso 13
Erre Dávid fölkelt mintegy hatszáz emberével, és kivonult Keílából, és arra haladtak, amerre lehetett. Mikor pedig Saulnak megmondták, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy odamenjen.
verso 14
Dávid a pusztában erődített helyeken tartózkodott, és a Zíf pusztájában levő hegységben maradt. Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.
verso 15
Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kivonult ellene, hogy életére törjön, a Zíf-pusztában, az erdőben volt.
verso 16
Akkor fölkelt Jónátán, Saul fia, elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősítette az ő kezét az Istenben.
verso 17
Ezt mondta neki: Ne félj, mert Saulnak, az én apámnak a keze nem fog utolérni. Király leszel Izráel fölött, és én második leszek utánad. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz.
verso 18
Akkor szövetséget kötöttek ketten az Úr színe előtt. És Dávid az erdőben maradt, Jónátán pedig hazament.
verso 19
Azután fölmentek a zífiek Saulhoz Gibeába, és azt mondták: Hát nem nálunk lappang-e Dávid az erődített helyeken az erdőben, Hakílá halmán, a sivatagtól délre?
verso 20
Most tehát, mivel lelked fő kívánsága az, hogy lejöjj, ó, király, akkor jöjj le. A mi gondunk lesz, hogy a király kezébe adjuk őt.
verso 21
Saul ezt felelte: Áldjon meg titeket az Úr, hogy megszántatok engem!
verso 22
Menjetek el, tudakozódjatok tovább is, hogy megtudjátok és meglássátok a tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondták nekem, hogy igen ravasz.
verso 23
Azért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, ahol ő lappanghat, és mindenképpen térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek. Ha az országban van, előkutatom Júda minden nemzetsége közül.
verso 24
Ők pedig fölkeltek, és elmentek Saul előtt Zífbe.
Dávid pedig embereivel együtt a Máón-pusztában volt a mezőségen, amely a sivatagtól délre van.
verso 25
Saul kivonult embereivel, hogy megkeresse. De hírt adtak erről Dávidnak, és ő leereszkedett a sziklákhoz, és a Máón-pusztában tartózkodott. Amikor Saul ezt meghallotta, üldözőbe vette Máón pusztájában.
verso 26
Saul a hegy egyik oldalán ment, Dávid és emberei pedig a hegy másik oldalán. És éppen amikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és emberei már körül is kerítették Dávidot és embereit, hogy megfogják,
verso 27
akkor érkezett egy követ Saulhoz ezzel az üzenettel: Siess és jöjj, mert a filiszteusok betörtek az országba!
verso 28
Ekkor visszatért Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Ezért hívják azt a hegyet a „megmenekülés sziklájának”.
Libros
