Sámuel első könyve
capítulo 24
verso 1
Ezután Dávid elment onnan, és Én-Gedi erődjében tartózkodott.
verso 2
Amikor Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, megüzenték neki: Íme, Dávid Én-Gedi pusztájában van!
verso 3
Erre Saul maga mellé vett egész Izráelből háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a vadkecskék kőszikláján.
verso 4
Eljutott az út menti juhaklokhoz, ahol egy barlang is van. És Saul bement oda, hogy szükségét végezze, Dávid és emberei pedig a barlang rejtekében voltak.
verso 5
Akkor azt mondták Dávidnak az emberei: Íme, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Íme, kezedbe adom ellenségedet, tégy vele, amit jónak látsz. Akkor fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a szárnyát.
verso 6
Dávid szíve megesett rajta, miután levágta Saul köpenyének a szárnyát,
verso 7
és azt mondta embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ilyen dolgot cselekedjem az én uram, az Úr fölkentje ellen, hogy kezet emeljek rá. Mert az Úr fölkentje ő.
verso 8
Akkor Dávid kemény szavakkal megfeddte embereit, és nem engedte meg nekik, hogy Saulra támadjanak.
Miután pedig Saul elindult a barlangból, és elment az úton,
verso 9
Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram, király! Mikor pedig Saul hátratekintett, Dávid arccal a földig hajolt, és leborult előtte.
verso 10
Akkor Dávid ezt mondta Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják: Íme, Dávid a vesztedre tör?
verso 11
Íme, a mai napon saját szemeddel láthattad, hogy az Úr kezembe adott téged a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és azt mondtam: Nem emelem föl kezemet az én uram ellen, mert az Úr fölkentje ő.
verso 12
Nézd csak, atyám, nézd! Igen, itt van a köpenyed szárnya a kezemben, mert amikor levágtam azt, nem öltelek meg téged! Azért értsd meg ebből, és lásd be, hogy nincs az én kezemben hamisság és semmi gonoszság. Nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedsz, hogy elveszítsed.
verso 13
Az Úr tegyen ítéletet köztem és közted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened!
verso 14
Ahogy a régi példabeszéd mondja: a gonoszoktól gonoszság származik, de én nem emelem föl kezemet ellened.
verso 15
Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy holt ebet vagy egy bolhát?
verso 16
Legyen azért az Úr ítélőbíró, és ő tegyen ítéletet köztem és közted. Tekintsen ügyemre, és perelje peremet, és szabadítson meg engem a kezedből.
verso 17
Amikor Dávid elmondta ezeket a szavakat Saul előtt, ő ezt mondta: A te szavad-e ez, Dávid fiam? És Saul fennhangon sírni kezdett.
verso 18
Majd azt mondta Dávidnak: Te igazságosabb vagy nálam, mert jót cselekedtél velem, pedig én rosszal fizettem neked.
verso 19
És értésemre adtad nekem a mai napon, hogy milyen jót tettél velem, hogy az Úr a kezedbe adott engem, és te mégsem öltél meg.
verso 20
Mert ha valaki megtalálja ellenségét, békében útjára bocsátja-e? Ezért hát fizessen neked jóval az Úr azért, amit ma tettél velem.
verso 21
Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszel, és Izráel királysága a te kezedben állandó lesz,
verso 22
esküdj meg nekem az Úrra, hogy nem fogod kiirtani utódaimat, és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából!
verso 23
Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei pedig fölmentek a sziklavárba.
Libros
