Sámuel első könyve
3. fejezet
1. vers
A gyermek Sámuel pedig Éli felügyelete alatt szolgálta az Urat. Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem volt gyakran látomás.
2. vers
Egyszer az történt, hogy Éli a szokott helyén aludt. Szeme pedig homályosodni kezdett, és alig látott.
3. vers
Isten mécsesét még nem oltották el, és Sámuel az Úr templomában feküdt, ahol Isten ládája volt.
4. vers
Az Úr szólította Sámuelt, ő pedig így felelt: Itt vagyok!
5. vers
Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Itt vagyok, mert hívtál engem. Ő pedig így felelt: Nem hívtalak, menj vissza, és feküdj le. Elment azért, és lefeküdt.
6. vers
Az Úr azonban ismét szólította: Sámuel! Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Ő így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le.
7. vers
Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki neki beszédét.
8. vers
Harmadszor is szólította az Úr Sámuelt. Ő pedig fölkelt, Élihez ment, és azt mondta: Itt vagyok, mert hívtál. Akkor értette meg Éli, hogy az Úr hívja a gyermeket.
9. vers
Ezért azt mondta Sámuelnek: Menj el, feküdj le, és ha újból szólítanak téged, mondd ezt: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
10. vers
Akkor eljött az Úr, odaállt és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Erre ő így válaszolt: Szólj, mert hallja a te szolgád!
11. vers
Az Úr azt mondta Sámuelnek: Íme, én olyan dolgot cselekszem Izráelben, melyet ha valaki meghall, mindkét füle belecsendül.
12. vers
Azon a napon véghez viszem Élin mindazt, amit kijelentettem háza népe ellen, elkezdem és be is végezem.
13. vers
Mert megjelentettem neki, hogy elítélem az ő házát mindörökre az álnokság miatt, amelyről jól tudta, hogy azzal fiai utálatossá teszik magukat, és mégsem akadályozta meg őket.
14. vers
Ezért megesküdtem Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el házának álnoksága, sem véres-, sem ételáldozattal.
15. vers
Sámuel pedig egész reggelig aludt, és akkor kinyitotta az Úr házának ajtajait. De nem merte megjelenteni Élinek a látomást.
16. vers
Éli azonban szólította őt, és azt mondta neki: Fiam, Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!
17. vers
Éli megkérdezte: Mi az, amit mondott neked? Ne titkold el előlem! Azt cselekedje veled Isten és más hasonlót is, ha elhallgatsz előttem csak egy szót is abból, amit mondott neked!
18. vers
Elmondott azért neki Sámuel mindent, és semmit sem hallgatott el. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr, cselekedjék úgy, ahogy jónak látja.
19. vers
Sámuel pedig fölnövekedett, és az Úr vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.
20. vers
És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt.
21. vers
És az Úr újból kezdett megjelenni Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr beszéde által.
Könyvek
