Sámuel első könyve
27. fejezet
1. vers
Dávid ezt gondolta magában: Egy napon mégis el kell vesznem Saul keze miatt. Jobb nekem, ha gyorsan elmenekülök a filiszteusok földjére. Így Saul fölhagy azzal, hogy engem továbbra is üldözzön Izráel egész területén, és megszabadulok a kezéből.
2. vers
Fölkelt tehát Dávid, és elment hatszáz emberével Ákishoz, Máók fiához, Gát királyához.
3. vers
Dávid Ákisnál Gátban telepedett le embereivel, mindegyik a maga háza népével. Dávid is a két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és a karmeli Abigaillal, Nábál volt feleségével.
4. vers
Mikor pedig Saulnak megmondták, hogy Dávid Gátba menekült, nem üldözte tovább.
5. vers
Egyszer Dávid azt mondta Ákisnak: Ha megkedveltél, adj helyet nekem valamelyik mezővárosban, hogy ott lakjam. Miért lakna szolgád veled a királyi városban?
6. vers
Akkor nekiadta Ákis azon a napon Ciklagot. Így lett Ciklag Júda királyaié mind e mai napig.
7. vers
Az az idő, amíg Dávid a filiszteusok földjén lakott, egy esztendő és négy hónap volt.
8. vers
Majd fölvonult Dávid embereivel együtt, és megtámadták a gesúriakat, a gézerieket és az amálékieket. Kezdettől ezek voltak annak a földnek a lakosai, amelyen Súrba lehet jutni, egészen Egyiptom földjéig.
9. vers
Dávid leverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitte a juhokat, ökröket, szamarakat, tevéket és a ruhákat, úgy tért vissza Ákishoz.
10. vers
Amikor pedig Ákis azt kérdezte tőle: „Hova törtetek be most?”, Dávid így felelt: a Délvidékre Júdában, a Jerahmeél részére és a kéniek déli területére.
11. vers
Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gátba vigye őket, mert azt mondta: Nehogy panaszkodjanak ellenünk, és azt mondják, így cselekedett velünk Dávid. Ez volt a szokása egész idő alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott.
12. vers
Ákis pedig megbízott Dávidban, mert azt gondolta: Biztosan gyűlöletessé tette magát népe, Izráel előtt, ezért örökre az én szolgám lesz.
Könyvek
