Sámuel első könyve
5. fejezet
1. vers
A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba.
2. vers
Ott pedig a filiszteusok Isten ládáját bevitték Dágón templomába és Dágón mellé helyezték el.
3. vers
Amikor az asdódiak másnap korán fölkeltek, íme, Dágón arccal a földre esve volt az Úr ládája előtt. Akkor fölvették Dágónt, és ismét a helyére állították.
4. vers
Mikor pedig másnap korán reggel fölkeltek, íme, Dágón ismét leesett arccal a földre az Úr ládája előtt, és feje és két kézfeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg.
5. vers
Ezért Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak, nem lépnek Dágón küszöbére Asdódban mindmáig.
6. vers
Ezután az Úr keze az asdódiakra nehezedett, és pusztította őket: Asdódot és határait fekélyekkel verte meg.
7. vers
Mikor azért látták az asdódiak, hogy így van a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk és Dágónra, a mi istenünkre nehezedett az ő keze.
8. vers
Üzentek tehát, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig így feleltek: Gátba kell vinni Izráel Istenének a ládáját. El is vitték oda Izráel Istenének ládáját.
9. vers
Amikor azonban odavitték, az Úr keze igen nagy rémületére lett a városnak: megverte a város apraját és nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk.
10. vers
Ezért Ekrónba küldték Isten ládáját. Amikor Ekrónba jutott Isten ládája, felzúdultak az ekróniak, és azt mondták: Reánk hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön bennünket és népünket.
11. vers
Azért üzentek értük, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza a helyére, és ne öljön meg minket népünkkel együtt. Mert halálos rémület támadt az egész városban, igen súlyosan nehezedett rájuk Isten keze.
12. vers
És azokat az embereket, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtotta annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.
Könyvek
