Sámuel első könyve
11. fejezet
1. vers
Azután fölvonult az ammóni Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés lakói azt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és szolgálni fogunk neked!
2. vers
Az ammóni Náhás ezt felelte nekik: Csak akkor kötök szövetséget veletek, ha kivághatom mindnyájatok jobb szemét, hogy egész Izráelre gyalázatot hozzak ezzel.
3. vers
Jábés vénei pedig ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot, hogy követeket küldjünk Izráel egész területére. Ha senki sem jön segítségünkre, akkor kimegyünk hozzád.
4. vers
Akkor elmentek a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták a történteket a nép füle hallatára. Erre az egész közösség hangosan sírni kezdett.
5. vers
Saul pedig éppen a mezőről jött az ökrei után, s megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sírnak? És elmondták neki a jábésbeliek beszédeit.
6. vers
Amikor hallotta e beszédeket, Isten lelke Saulra szállt, és nagy haragra lobbant.
7. vers
Vett egy pár ökröt, földarabolta azokat, és a követek által elküldte Izráel egész területére, e szavakkal: Aki nem vonul hadba Saul és Sámuel nyomában, annak ökreivel így cselekszenek! Az Úr rettegést bocsátott a népre, és kivonultak mind egy szálig.
8. vers
Amikor Bezekben megszámlálta őket, Izráel fiai háromszázezren voltak, a júdabeliek pedig harmincezren.
9. vers
Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Így szóljatok a jábés-gileádiaknak: Holnap, amikor már melegen tűz a nap, megszabadultok. Erre elmentek a követek, megmondták ezt a jábésbelieknek, ők pedig örvendeztek.
10. vers
Aztán a jábésiek azt üzenték az ellenségnek: Holnap kimegyünk hozzátok, és úgy cselekedhettek velünk, ahogy jónak látjátok.
11. vers
Másnap pedig Saul három seregre osztotta a hadinépet, és kora hajnalban a táborra ütöttek, és vágták az ammóniakat mindaddig, amíg a nap kezdett melegen tűzni. Akik pedig megmaradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
12. vers
Akkor a nép azt mondta Sámuelnek: Ki volt az, aki azt mondta: Csak nem Saul fog rajtunk uralkodni?! Adjátok elő ezeket a férfiakat, hogy megöljük őket!
13. vers
Saul azonban ezt felelte: Senkit sem szabad megölni a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek.
14. vers
Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
15. vers
Erre az egész nép elment Gilgálba, és ott Gilgálban királlyá választották Sault az Úr előtt. Majd hálaáldozatot mutattak be ott az Úrnak, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráeli férfival együtt.
Könyvek
