Sámuel első könyve
6. fejezet
1. vers
Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
2. vers
Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és jövendőmondókat, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg nekünk, hogyan juttassuk vissza a helyére?
3. vers
Ők pedig így feleltek: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el a keze rólatok.
4. vers
Erre azt kérdezték: Micsoda jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők pedig így feleltek: A filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekély formájú aranyat és öt aranyegeret; mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a fejedelmeitekkel együtt.
5. vers
Csináljátok meg azért fekélyeitek és a földet pusztító egereitek képmását, és így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik a keze úgy rátok és istenetekre és földetekre.
6. vers
Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogy Egyiptom és a fáraó megkeményítették a szívüket? Nem úgy volt-e, hogy amint megmutatta rajtuk a hatalmát, elbocsátotta őket, és elmehettek?
7. vers
Készítsetek azért egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tőlük haza.
8. vers
Vegyétek az Úr ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, melyeket jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek egy ládikóba az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen!
9. vers
Azután figyeljetek: ha a saját határa felé vivő úton, Bétsemes felé tart, akkor ő szerezte nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, akkor megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, ami velünk történt.
10. vers
Úgy cselekedtek tehát az emberek. Vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták otthon.
11. vers
Föltették az Úr ládáját a szekérre és a ládikót az aranyegerekkel és fekélyeiknek képmásával.
12. vers
A tehenek pedig egyenesen a Bétsemes felé vivő úton mentek; csakis azon az egyetlen úton haladtak, folytonosan bőgve, és se jobbra, se balra nem tértek le. A filiszteusok fejedelmei pedig utánuk mentek Bétsemes határáig.
13. vers
A bétsemesbeliek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, megpillantották a ládát, és örvendeztek, hogy látják.
14. vers
A szekér pedig eljutott a Bétsemesből való Jehósua mezejére, és ott megállt. Ott pedig volt egy nagy kő. És fölvagdosták a szekér fáját, és a teheneket feláldozták az Úrnak egészen elégő áldozatul.
15. vers
Akkor a léviták levették az Úr ládáját és a ládikót, amely mellette volt az aranyholmikkal, és a nagy kőre helyezték. A bétsemesi emberek pedig azon a napon egészen elégő áldozatot és véresáldozatot mutattak be az Úrnak.
16. vers
Amikor látta ezt a filiszteusok öt fejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon.
17. vers
Az aranyfekélyek pedig, amelyeket a filiszteusok jóvátételi ajándékul hoztak az Úrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelónért, egyet Gátért, egyet Ekrónért.
18. vers
Aranyegér pedig annyi volt, amennyi a filiszteusok öt fejedelme alá tartozó város, a kerített városok a kerítetlen falvakkal együtt. És bizonyság erre mindmáig az a nagy kő, amely ott áll a bétsemesi Jehósua mezején, és amelyre az Úr ládáját helyezték.
19. vers
És megvert az Úr a bétsemesbeliek közül némelyeket, mivel beletekintettek az Úr ládájába. Mégpedig ötvenezer-hetven embert. És a nép gyászolt, hogy az Úr ilyen nagy csapással sújtotta őket.
20. vers
Azért ezt mondták a bétsemesiek: Ki állhat meg az Úr előtt, e szent Isten színe előtt? És a láda kihez megy el mitőlünk?
21. vers
Akkor követeket küldtek Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját, jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!
Könyvek
