Sámuel első könyve

chapter 1


Chapters:


verse #1

Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, név szerint Elkána; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia.


verse #2

Két felesége volt: az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem.


verse #3

Ez az ember esztendőnként fölment a városából, hogy imádkozzék, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az Úr papja.


verse #4

Valahányszor Elkána áldozott, Peninnának, a feleségének és minden fiának és leányának áldozati részt adott.


verse #5

Annának pedig kétakkora részt adott, mivel Annát igen szerette. De az Úr bezárta az ő méhét.


verse #6

Vetélytársa ezért igen bosszantotta Annát, hogy fölingerelje, mivel az Úr bezárta méhét.


verse #7

Így történt ez esztendőről esztendőre. Valahányszor fölment az Úr házába, ezzel bosszantotta. Ő pedig sírt, és semmit sem evett.


verse #8

Ekkor azt mondta a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódsz a szívedben? Hát nem többet érek-e én neked tíz fiúnál?


verse #9

Miután ettek és ittak Silóban, Anna fölkelt, Éli pap pedig az Úr templomában az ajtófélfánál ült a székében.


verse #10

Az asszony lelkében elkeseredve könyörgött az Úrnak, és igen sírt.


verse #11

És fogadást tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha megtekinted szolgálóleányod nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgálóleányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgálóleányodnak, én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és soha nem érinti borotva a fejét.


verse #12

Mivel pedig hosszasan imádkozott az Úr előtt, Éli figyelte a száját.


verse #13

És mivel Anna szívében könyörgött, csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható, Éli azt gondolta, hogy részeg.


verse #14

Ezért azt mondta neki Éli: Meddig tart még a részegséged? Távolítsd el magadtól az italt.


verse #15

Anna pedig így felelt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok én. Sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt.


verse #16

Ne tartsd a te szolgálóleányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szóltam mind ez idáig.


verse #17

Éli így felelt neki: Eredj el békességgel, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit tőle kértél.


verse #18

Ő pedig ezt mondta: Legyen kedves előtted a szolgálóleányod! És elment az asszony a maga útjára; evett, és arca többé nem volt szomorú.


verse #19

Majd reggel fölkeltek, és miután imádkoztak az Úr előtt, visszatértek, elmentek haza Rámába. És ismerte Elkána a feleségét, Annát, és az Úr megemlékezett róla.


verse #20

Az történt egy idő múlva, hogy várandós lett Anna, fiút szült, és Sámuelnek nevezte, mert azt mondta: Az Úrtól kértem őt.


verse #21

És mikor fölment az a férfi, Elkána és egész háza népe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását,


verse #22

Anna nem ment föl, hanem azt mondta férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztom, fölviszem, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.


verse #23

Férje, Elkána azt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itthon, míg elválasztod. Csak az Úr teljesítse be a beszédét! Otthon maradt azért az asszony, és szoptatta gyermekét, amíg el nem választotta.


verse #24

Miután elválasztotta, fölvitte magával egy hároméves bikával, egy efa liszttel és egy tömlő borral együtt, és bevitte az Úr házába, Silóba. A gyermek pedig még igen kicsi volt.


verse #25

És levágták a bikát, és a gyermeket Élihez vitték.


verse #26

Ő pedig ezt mondta: Ó, uram! Él a te lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és egykor könyörgött az Úrhoz.


verse #27

Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, amit tőle kértem.


verse #28

Most azért az Úrnak szentelem őt. Legyen egész életére az Úrnak szentelve! És imádkoztak ott az Úrhoz.

Chapters:


Books