Sámuel első könyve

chapter 8


Chapters:


verse #1

Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött.


verse #2

Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.


verse #3

De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet.


verse #4

Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.


verse #5

Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.


verse #6

De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az Úrhoz könyörgött.


verse #7

Az Úr azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük.


verse #8

Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak.


verse #9

Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük.


verse #10

Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.


verse #11

Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt.


verse #12

Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadi­szer­szá­mait és harci szekereihez az eszközöket.


verse #13

Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak.


verse #14

Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja.


verse #15

Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja.


verse #16

Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük.


verse #17

Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek.


verse #18

Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni benneteket.


verse #19

A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk!


verse #20

Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.


verse #21

Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.


verse #22

Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!

Chapters:


Books