Jónás próféta könyve
capítulo 4
Jónás haragja és Isten feddő szava
verso 1
Ez azonban nagyon nem tetszett Jónásnak, és megharagudott.
verso 2
Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, hát nem ezt mondtam, amikor még otthon voltam? Azért siettem, hogy Tarsísba fussak, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed, és a gonoszt is megbánod.
verso 3
Most azért, Uram, kérlek, vedd el az életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem!
verso 4
Az Úr pedig azt mondta: Vajon jogosan haragszol-e?
verso 5
Azután kiment Jónás a városból, és a várostól keletre leült. Csinált magának ott egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi lesz a várossal.
verso 6
Az Úr Isten pedig úgy rendelte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, hogy árnyékot tartson a feje fölé, és megoltalmazza őt a hőség ártalmától. Jónás pedig nagyon örült a bokornak.
verso 7
De másnap hajnalban egy férget rendelt Isten, és az megszúrta a bokrot, úgyhogy elszáradt.
verso 8
Amikor a nap erősen sütött, tikkasztó keleti szelet rendelt Isten, és a nap rátűzött Jónás fejére, mire ő elbágyadt. A halálát kívánta, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem!
verso 9
Akkor Isten azt kérdezte Jónástól: Vajon méltán haragszol-e a ricinusbokor miatt? Ő azt mondta: Méltán haragszom, mindhalálig!
verso 10
Az Úr pedig azt mondta: Te szánod a bokrot, amelyért nem te fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnövekedett, és egy másik éjjel elpusztult,
verso 11
és én ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És sok ott a jószág is!
Libros
