Prédikátor könyve
2. fejezet
1. vers
Mert a sok bölcsességben sok szomorúság is van, és aki gyarapítja tudását, gyarapítja a gyötrelmet is.
2. vers
Azt mondtam a szívemben: rajta, próbálkozz a vigassággal, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság!
3. vers
A nevetésről azt mondtam: bolondság! A vigasságról pedig: mit használ az!
4. vers
Elhatároztam szívemben, hogy borivásra adom magam – persze úgy, hogy szívemet a bölcsesség vezesse –, és kipróbálom ezt a bolondságot, míg meg nem látom, hogy mi az, amit a legjobb tenniük az emberek fiainak az ég alatt életük minden napján.
5. vers
Igen nagy dolgokat cselekedtem: házakat építettem, és szőlőt ültettem magamnak.
6. vers
Csináltattam magamnak kerteket és ligeteket, és ültettem beléjük mindenféle gyümölcstermő fát.
7. vers
Csináltattam magamnak víztároló tavakat, hogy belőlük öntözzem a fák sarjadó erdejét.
8. vers
Szereztem szolgákat és szolgálókat, házamnál nevelkedett szolgáim is voltak. Marhám és juhnyájam is több volt, mint azoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben.
9. vers
Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyok és tartományok kincsét. Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket és azt, ami a férfit gyönyörködteti: szép nőket.*
10. vers
Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben, és a bölcsességem is megmaradt nekem.
11. vers
Nem tagadtam meg szememtől, bármit kívánt is, és nem vontam meg szívemtől semmi vigasságot; hanem szívem örvendezett minden jónak, amit munkámmal gyűjtöttem, hiszen ez volt a jutalmam minden erőfeszítésemért.
12. vers
De amikor ránéztem minden művemre, amelyet kezem alkotott, és munkámra, amelyet fáradsággal végeztem: íme, mind hiábavalóság és szélkergetés volt az, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
13. vers
Azután nekiláttam, hogy megfigyeljem a bölcsességet meg a bolondságot és az esztelenséget, azaz hogy mit cselekszenek az emberek, akik a király után következnek. Csak azt, amit régen is cselekedtek.
14. vers
Láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, ahogyan a világosság is hasznosabb a sötétségnél.
15. vers
A bölcs fejéhez szem is tartozik, a bolond pedig sötétben jár. De fölismertem, hogy ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek.
16. vers
Azért ezt mondtam magamban: ugyanaz lesz a sorsom, mint a bolondé. Akkor tehát mit ér, ha bölcsebb vagyok? Azt mondtam hát magamban: ez is hiábavalóság!
17. vers
Mert sem a bölcsre nem emlékeznek örökké, sem a bolondra, mert az eljövendő időben már mind feledésbe merül. És éppúgy meghal a bölcs, mint a bolond.
18. vers
Azért meggyűlöltem az életet, mert gonosznak tűnt nekem az, ami a nap alatt történik; mert mindez hiábavalóság és szélkergetés.
19. vers
Megyűlöltem a munkámat is, mindazt, amit végeztem a nap alatt, mivel azt valaki másra kell hagynom, aki utánam következik.
20. vers
És ki tudja, bölcs lesz-e az, vagy bolond. Mégis rendelkezik munkámmal, amellyel fáradoztam, és amelyet bölcsen végeztem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
21. vers
Azért oda jutottam, hogy teljesen elkeseredett a szívem minden munkám miatt, amit végeztem a nap alatt.
22. vers
Mert van olyan ember, aki a munkáját bölcsességgel, tudással és jó eredménnyel végezte el, mégis olyan embernek adja azt örökségül, aki semmit sem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság, és nagyon rossz!
23. vers
Mert mi marad meg az embernek minden munkájából és elméje törekvéséből, mellyel munkálkodott a nap alatt?
24. vers
Mert mindennap szomorúság és bosszúság gyötri, még éjjel sincs nyugta az elméjének. Ez is hiábavalóság!
25. vers
Nincs hát egyéb jó az ember számára, mint hogy egyék, igyék, és úgy éljen, hogy örömét lelje munkájában.* Megláttam, hogy Isten kezéből jön ez is.
26. vers
Mert vajon ki ehetne és élhetne kedvére nélküle?
27. vers
Mert annak az embernek, aki Isten szemében jó, ő bölcsességet, tudást és örömöt adott. A bűnösnek pedig azt a foglalatosságot adta, hogy gyűjtsön, halmozzon, és azután annak adja azt, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.
Könyvek
