Pál első levele a korinthusiakhoz
15. fejezet
1. vers
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,
2. vers
amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3. vers
Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
4. vers
és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
5. vers
és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.
6. vers
Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak,
7. vers
azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,
8. vers
végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent.
9. vers
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.
10. vers
De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11. vers
Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
12. vers
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása?
13. vers
Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
14. vers
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15. vers
Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16. vers
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
17. vers
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
18. vers
Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.
19. vers
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20. vers
Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.
21. vers
Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22. vers
Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik.
23. vers
Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24. vers
Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
25. vers
Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti.
26. vers
Utolsó ellenségként a halált törli el.
27. vers
Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
28. vers
Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
29. vers
Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30. vers
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
31. vers
Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32. vers
Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33. vers
Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.
34. vers
Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.
35. vers
De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?
36. vers
Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal,
37. vers
és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét.
38. vers
Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét.
39. vers
Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké.
40. vers
És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
41. vers
Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
42. vers
Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban,
43. vers
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44. vers
Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is.
45. vers
Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
46. vers
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47. vers
Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.
48. vers
Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49. vers
És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.
50. vers
Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51. vers
Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
52. vers
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53. vers
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54. vers
Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált.
55. vers
Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
56. vers
A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57. vers
De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
58. vers
Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Könyvek
