Pál első levele a korinthusiakhoz
capítulo 15
verso 1
Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,
verso 2
amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
verso 3
Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
verso 4
és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
verso 5
és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.
verso 6
Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak,
verso 7
azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,
verso 8
végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent.
verso 9
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.
verso 10
De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
verso 11
Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
verso 12
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása?
verso 13
Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
verso 14
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
verso 15
Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
verso 16
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
verso 17
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
verso 18
Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.
verso 19
Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
verso 20
Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.
verso 21
Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
verso 22
Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik.
verso 23
Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
verso 24
Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
verso 25
Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti.
verso 26
Utolsó ellenségként a halált törli el.
verso 27
Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
verso 28
Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
verso 29
Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
verso 30
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
verso 31
Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
verso 32
Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
verso 33
Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.
verso 34
Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.
verso 35
De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?
verso 36
Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal,
verso 37
és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét.
verso 38
Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét.
verso 39
Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké.
verso 40
És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
verso 41
Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
verso 42
Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban,
verso 43
elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
verso 44
Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is.
verso 45
Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
verso 46
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
verso 47
Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.
verso 48
Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
verso 49
És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.
verso 50
Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
verso 51
Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
verso 52
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
verso 53
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
verso 54
Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált.
verso 55
Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?
verso 56
A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
verso 57
De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
verso 58
Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Libros
