Pál első levele a korinthusiakhoz

chapter 15


Chapters:


verse #1

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,


verse #2

amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.


verse #3

Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,


verse #4

és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,


verse #5

és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.


verse #6

Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak,


verse #7

azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,


verse #8

végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent.


verse #9

Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.


verse #10

De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.


verse #11

Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.


verse #12

Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása?


verse #13

Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.


verse #14

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.


verse #15

Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.


verse #16

Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.


verse #17

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.


verse #18

Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.


verse #19

Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.


verse #20

Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.


verse #21

Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.


verse #22

Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik.


verse #23

Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.


verse #24

Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.


verse #25

Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti.


verse #26

Utolsó ellenségként a halált törli el.


verse #27

Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.


verse #28

Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.


verse #29

Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?


verse #30

Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?


verse #31

Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.


verse #32

Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!


verse #33

Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.


verse #34

Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.


verse #35

De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?


verse #36

Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal,


verse #37

és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét.


verse #38

Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét.


verse #39

Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké.


verse #40

És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.


verse #41

Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.


verse #42

Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban,


verse #43

elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.


verse #44

Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is.


verse #45

Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.


verse #46

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.


verse #47

Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.


verse #48

Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.


verse #49

És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.


verse #50

Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.


verse #51

Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.


verse #52

Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.


verse #53

Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.


verse #54

Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált.


verse #55

Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?


verse #56

A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.


verse #57

De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!


verse #58

Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.

Chapters:


Books