chapter 8
Ami a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell.
De ha valaki szereti az Istent, azt ismeri az Isten.
Tehát ami a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.
Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy sok isten és sok úr van,
mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és mi is érte vagyunk, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
De nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek annyira hozzászoktak a bálványokhoz, hogy a húst mindmáig bálványáldozatként eszik, és lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, beszennyeződik.
Az étel nem tesz minket kedvessé Isten előtt, mert ha nem eszünk, nem veszítünk semmit, és ha eszünk, nem nyerünk semmit.
De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképpen botránkozására ne legyen az erőtleneknek!
Mert ha valaki meglát téged, akinek ismerete van, hogy a bálványtemplomban vendégeskedsz, annak a lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, nemde felbátorodik, hogy megegye a bálványáldozatot?
És a te ismereted miatt elvész a te erőtlen testvéred, akiért Krisztus meghalt.
Amikor pedig a testvérek ellen így vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsebzitek, Krisztus ellen vétkeztek.
Azért ha az étel botránkoztatja meg az én testvéremet, inkább sosem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.