Pál első levele a korinthusiakhoz

chapter 14


Chapters:


verse #1

Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.


verse #2

Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez, mert senki sem érti, hanem lélekben szól titkos dolgokat.


verse #3

Aki pedig prófétál, emberekhez szól, épülésre, vigasztalásra és bátorításra.


verse #4

Aki nyelveken szól, önmagát építi, de aki prófétál, a gyülekezetet építi.


verse #5

Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, ha prófétálnátok, mert nagyobb, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.


verse #6

Ha pedig hozzátok megyek, és nyelveken szólok, testvéreim, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok kijelentésben vagy ismeretben vagy prófétálásban vagy tanításban?


verse #7

Hiszen ha az élettelen hangszer – legyen akár fuvola, akár lant – nem ad megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy pengetnek?


verse #8

Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül a harcra?


verse #9

Így van veletek is, ha nem érthető nyelven beszéltek: hogyan értik meg, amit mondotok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.


verse #10

Olyan sokféle nyelv van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.


verse #11

De ha nem ismerem a szó jelentését, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.


verse #12

Ezért ti is, mivel törekedtek a lelki ajándékokra, a gyülekezet építését keressétek, hogy gyarapodjatok.


verse #13

Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza.


verse #14

Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.


verse #15

Akkor mit tegyek? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.


verse #16

Mert ha lélekkel áldasz, az ott levő avatatlan hogyan mond majd áment a te hálaadásodra, ha nem tudja, mit beszélsz?


verse #17

Mert te ugyan szépen adsz hálát, de más nem épül abból.


verse #18

Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,


verse #19

de a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni az értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.


verse #20

Testvéreim, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, viszont a rosszban gyermekek legyetek, a gondolkozásban pedig érettek.


verse #21

A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok ehhez a néphez, és így sem fognak hallgatni rám – azt mondja az Úr.


verse #22

A nyelvek tehát jelül vannak, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.


verse #23

Ha tehát az egész gyülekezet összejön, és mindnyájan nyelveken szólnak, és bemennek az avatatlanok vagy hitetlenek, nemde azt fogják mondani, hogy őrjöngtök?


verse #24

De ha mindnyájan prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, az mindenkitől feddésben és ítéletben részesül,


verse #25

és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, hirdetve, hogy bizonnyal Isten lakik köztetek.


verse #26

Mit mondjunk ezek után, testvéreim? Amikor összegyűltök, mindenkinek van zsoltára, tanítása, kijelentése, nyelveken szólása és annak magyarázata. Minden épülésre legyen.


verse #27

Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után, és egy magyarázza meg.


verse #28

Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak magának szóljon és Istennek.


verse #29

A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.


verse #30

De ha közben egy másik ott ülő kap kijelentést, az előbbi hallgasson el.


verse #31

Mert mindnyájan prófétálhattok egyenként, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást nyerjen.


verse #32

A prófétalelkek pedig engednek a prófétáknak.


verse #33

Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében,


verse #34

úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja.


verse #35

Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben.


verse #36

Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?


verse #37

Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket nektek írok, azok az Úr rendeletei.


verse #38

És ha valaki ezt nem ismeri el, azt sem fogják elismerni.


verse #39

Testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.


verse #40

Minden ékesen és jó rendben történjék.

Chapters:


Books