Pál első levele a korinthusiakhoz
capítulo 14
verso 1
Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.
verso 2
Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez, mert senki sem érti, hanem lélekben szól titkos dolgokat.
verso 3
Aki pedig prófétál, emberekhez szól, épülésre, vigasztalásra és bátorításra.
verso 4
Aki nyelveken szól, önmagát építi, de aki prófétál, a gyülekezetet építi.
verso 5
Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, ha prófétálnátok, mert nagyobb, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
verso 6
Ha pedig hozzátok megyek, és nyelveken szólok, testvéreim, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok kijelentésben vagy ismeretben vagy prófétálásban vagy tanításban?
verso 7
Hiszen ha az élettelen hangszer – legyen akár fuvola, akár lant – nem ad megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy pengetnek?
verso 8
Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül a harcra?
verso 9
Így van veletek is, ha nem érthető nyelven beszéltek: hogyan értik meg, amit mondotok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
verso 10
Olyan sokféle nyelv van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
verso 11
De ha nem ismerem a szó jelentését, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.
verso 12
Ezért ti is, mivel törekedtek a lelki ajándékokra, a gyülekezet építését keressétek, hogy gyarapodjatok.
verso 13
Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza.
verso 14
Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
verso 15
Akkor mit tegyek? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
verso 16
Mert ha lélekkel áldasz, az ott levő avatatlan hogyan mond majd áment a te hálaadásodra, ha nem tudja, mit beszélsz?
verso 17
Mert te ugyan szépen adsz hálát, de más nem épül abból.
verso 18
Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,
verso 19
de a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni az értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.
verso 20
Testvéreim, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, viszont a rosszban gyermekek legyetek, a gondolkozásban pedig érettek.
verso 21
A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok ehhez a néphez, és így sem fognak hallgatni rám – azt mondja az Úr.
verso 22
A nyelvek tehát jelül vannak, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
verso 23
Ha tehát az egész gyülekezet összejön, és mindnyájan nyelveken szólnak, és bemennek az avatatlanok vagy hitetlenek, nemde azt fogják mondani, hogy őrjöngtök?
verso 24
De ha mindnyájan prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, az mindenkitől feddésben és ítéletben részesül,
verso 25
és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, hirdetve, hogy bizonnyal Isten lakik köztetek.
verso 26
Mit mondjunk ezek után, testvéreim? Amikor összegyűltök, mindenkinek van zsoltára, tanítása, kijelentése, nyelveken szólása és annak magyarázata. Minden épülésre legyen.
verso 27
Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után, és egy magyarázza meg.
verso 28
Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak magának szóljon és Istennek.
verso 29
A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.
verso 30
De ha közben egy másik ott ülő kap kijelentést, az előbbi hallgasson el.
verso 31
Mert mindnyájan prófétálhattok egyenként, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást nyerjen.
verso 32
A prófétalelkek pedig engednek a prófétáknak.
verso 33
Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében,
verso 34
úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja.
verso 35
Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben.
verso 36
Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?
verso 37
Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket nektek írok, azok az Úr rendeletei.
verso 38
És ha valaki ezt nem ismeri el, azt sem fogják elismerni.
verso 39
Testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
verso 40
Minden ékesen és jó rendben történjék.
Libros
