Pál első levele a korinthusiakhoz

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Testvéreim, én azonban nem beszélhettem veletek úgy, mint lelkiekkel, csak mint testiekkel, mint Krisztusban kisdedekkel.


2. vers

Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el,


3. vers

mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés van közöttetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?


4. vers

Mert amikor az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik meg: „Én Apollósé”; nem emberi módon viselkedtek?


5. vers

Hát kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek, ahogy az Úr adta mindegyiknek.


6. vers

Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.


7. vers

Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten.


8. vers

A plántáló és az öntöző egyek, de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.


9. vers

Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.


10. vers

Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá!


11. vers

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus.


12. vers

Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra,


13. vers

mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek milyen a munkája, azt a tűz teszi próbára.


14. vers

Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat kap.


15. vers

Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át.


16. vers

Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?


17. vers

Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.


18. vers

Senki se csapja be magát. Ha közületek valaki bölcsnek gondolja magát ezen a világon, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.


19. vers

Mert e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.


20. vers

És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.


21. vers

Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek:


22. vers

akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők, minden a tiétek.


23. vers

Ti pedig Krisztuséi vagytok, és Krisztus Istené.

Fejezetek:


Könyvek