Jóel próféta könyve

Fejezetek:

1 2 3

1. vers

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
és kiáltsatok szent hegyemen!
Rémüljön meg az ország minden lakója,
mert eljön az Úr napja, bizony közel van.

2. vers

Sötétség és homály napja,
felhő és ború napja,
mint a hegyekre ráterülő alkonyat!
Nagy és hatalmas nép jön,
amilyen nem volt kezdettől fogva soha,
és nem is lesz többé ezután
nemzedékről nemzedékre.

3. vers

Előtte tűz emészt, utána láng lobog.
Előtte olyan az ország, mint az Éden kertje,
utána pedig kietlen pusztaság,
semmi sem menekülhet meg előle.

4. vers

Olyan az alakjuk, mint a lovaké,
és úgy száguldoznak, mint a lovasok.

5. vers

Amikor a hegyek tetején szökellnek,
olyan a hangjuk, mintha hadi szekerek robognának,
vagy mintha a tarlót emésztő tűz ropogna.
Olyanok, mint az ütközetre kész hatalmas sereg.

6. vers

Megrémülnek tőle a népek,
minden arc elsápad.

7. vers

Száguldoznak, mint a hősök,
fölmásznak a kőfalakra, mint a harcosok.
Mindegyik a maga útján halad,
nem térnek le ösvényeikről.

8. vers

Nem akadályozzák egymást,
mindegyik a maga útján halad.
Nekirontanak a fegyvernek,
és nem lehet megállítani őket.

9. vers

Betörnek a városba,
futkároznak a kőfalon,
bemásznak a házakba,
betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

10. vers

Reszket előttük a föld,
és megrendülnek az egek.
A nap és a hold elsötétedik,
a csillagok is elvesztik fényüket.

11. vers

És megzendül az Úr szava serege előtt,
mert igen nagy az ő tábora,
hatalmas az ő rendeletének végrehajtója.
Bizony nagy az Úr napja, és igen rettenetes!
Ki állhat meg akkor?

12. vers

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg hozzám teljes szívetekből,
böjtöléssel, sírással és gyászolással.

13. vers

Szíveteket szaggassátok meg,
ne a ruháitokat,
úgy térjetek meg az Úrhoz,
a ti Istenetekhez!
Mert könyörületes és irgalmas ő,
késedelmes a haragra, nagy kegyelmű,
és bánkódik a veszedelem miatt.

14. vers

Ki tudja, hátha visszatér és megkönyörül,
és áldást hagy maga után.
Hozzatok étel- és italáldozatot az Úrnak,
a ti Isteneteknek!

15. vers

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!

16. vers

Gyűjtsétek össze a népet,
szenteljétek meg a gyülekezetet!
Hívjátok össze a véneket,
gyűjtsétek össze a kisdedeket
és a csecsszopókat!
Jöjjön ki szobájából a vőlegény
és kamrájából a menyasszony!

17. vers

A templomcsarnok és az oltár között
sírjanak a papok, az Úr szolgái,
és ezt mondják:
Légy kegyelmes, Uram, népedhez,
és ne engedd, hogy szidják örökségedet!
Ne példálózzanak velünk a pogányok!
Miért mondanák a népek között:
Hol van az ő Istenük?

18. vers

Féltő szeretetre gyulladt az Úr
a földje iránt, és megszánta népét.

19. vers

Így válaszolt népének az Úr:
Íme, annyi gabonát,
mustot és olajat adok nektek,
hogy megelégedtek vele,
és nem engedem többé,
hogy gyalázzanak titeket a népek.

20. vers

Elűzöm tőletek az északi népet is,
puszta és sivár vidékre vetem őt.
Elejét a keleti tengerbe,
hátulját a nyugati tengerbe,
és bűze magasra száll.
Fölszáll büdössége,
bármily nagy dolgokat cselekedett is.

21. vers

Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz,
mert nagy dolgokat cselekedett az Úr!

22. vers

Ne féljetek, ti mezei vadak,
mert zöldülnek a puszta legelői!
A fák megtermik gyümölcsüket,
a füge és szőlő is kitárja gazdagságát.

23. vers

Ti is, Sionnak fiai,
örvendezzetek és vigadjatok
az Úrban, a ti Istenetekben,
mert megadja nektek az esőt igazság szerint:
korai és késői esőt hullat rátok, mint kezdetben.

24. vers

Megtelnek a csűrök gabonával, és a sajtók bőven árasztják a mustot és az olajat.

25. vers

Kárpótollak benneteket azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, szöcske, cserebogár és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem.

26. vers

Bőségesen ehettek majd, és megelégedtek. És magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek.

27. vers

Akkor megtudjátok, hogy én Izráel között vagyok, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nincs más! Soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek.

28. vers

Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.

29. vers

Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm lelkemet azokban a napokban.

30. vers

Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.

31. vers

A nap sötétté válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.

32. vers

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, ahogyan megígérte az Úr, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr!

Fejezetek:

1 2 3