Ézsaiás próféta könyve
2. fejezet
1. vers
Ézsaiásnak, Ámóc fiának a beszéde arról, amit Júda és Jeruzsálem felől látott.
2. vers
Ez lesz az utolsó időkben:
Erősen fog állni az Úr házának hegye
a hegyek fölött,
magasabb lesz a halmoknál,
és özönleni fog hozzá minden nemzet.
3. vers
Eljön a sok nép, és azt mondják:
Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert Sionból jön a tanítás,
és Jeruzsálemből az Úr beszéde.
4. vers
Ítéletet tart a nemzetek között,
és sok nép fölött bíráskodik.
Fegyvereikből kapákat csinálnak,
dárdáikból metszőkéseket,
és nép népre kardot nem emel,
és hadakozást többé nem tanul.
5. vers
Jákób háza! Jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!
6. vers
Bizony elhagytad népedet, Jákób házát,
mert tele vannak keleti szokásokkal,
jelmagyarázók, mint a filiszteusok,
és idegenek fiaival kötnek szövetséget.*
7. vers
Tele van országuk ezüsttel és arannyal,
és végtelen sok kincsük van.
Tele van országuk lovakkal,
és végtelen sok szekerük van.
8. vers
Tele van országuk bálványokkal,
és kezük alkotásai előtt hajolnak meg,
azok előtt, amiket ujjaik alkottak.
9. vers
Ezért porba hajoltatják az embert,
és megalázzák a férfit,
ne bocsáss meg nekik.
10. vers
Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba
az Úr félelme elől és fenségének dicsősége elől.
11. vers
A kevély szemű embert megaláztatás éri,
és a férfi nagyságát porba hajtja,
egyedül az Úr magasztaltatik föl azon a napon.
12. vers
Mert eljön a Seregek Urának napja
mindenki ellen, aki kevély,
és magát nagyra tartja,
mindenki ellen, aki magát kiemeli,
és megalázza őket.
13. vers
És Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasak és kiemelkedőek,
és Básán minden tölgyfája ellen.
14. vers
Minden magas hegy ellen
és minden kiemelkedő halom ellen.
15. vers
Minden magas torony ellen
és minden erős kőfal ellen.
16. vers
Minden Tarsís-hajó ellen
és minden gyönyörűséges gálya ellen.
17. vers
Porba hajtják a kevély embert,
és megaláztatás éri a főembereket,
és egyedül az Úr magasztaltatik föl azon a napon.
18. vers
És a bálványok mind semmivé lesznek.
19. vers
Bemennek a sziklák barlangjaiba
és a föld hasadékaiba az Úr félelme elől
és fenségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.
20. vers
Azon a napon odadobja az ember
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket magának készített,
hogy előttük meghajoljon,
21. vers
és sziklák üregeibe
és a szirtek hasadékaiba menekül
az Úr félelme elől
és az ő fenségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.
Könyvek
