35. fejezet
Örvend a kietlen, a puszta föld,
vigadozik a pusztaság,
és virul, mint az őszike.
Virulva virul, és ujjongva örvend.
A Libánon dicsőségét kapta,
Karmel és Sárón ékességét.
Meglátják az Úr dicsőségét,
Istenünk ékességét.
Erősítsétek a meglankadt kezeket,
és szilárdítsátok a tántorgó térdeket!
Mondjátok a remegő szívűeknek:
Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, Istenetek bosszúra jön,
Isten jön, aki megfizet,
és megszabadít titeket!
Akkor kinyílnak a vakok szemei,
és megnyílnak a süketek fülei.
Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve,
mert víz fakad a pusztában,
és patakok fakadnak a kietlenben.
Tóvá lesz a délibáb,
és a szomjú föld vizek forrásává.
Ahol a sakálok lakhelye volt,
fű, nád és káka terem.
Kiépített út lesz ott, egy út,
amelyet szent útnak hívnak.
Nem jár rajta tisztátalan,
hiszen csak azoké ez,
akik ezen az úton járnak.
Az együgyűek sem tévednek el rajta.
Nem lesz ott oroszlán,
és a ragadozó vad nem megy rá,
nem is található ott ilyen,
hanem a megváltottak járnak rajta.
Hisz az Úr megváltottjai megtérnek,
és ujjongás közepette a Sionba jönnek.
Örök öröm lesz fejükön,
vigasságot és örömöt találnak,
és eltűnik a fájdalom és sóhaj.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66