Ézsaiás próféta könyve
16. fejezet
1. vers
Küldjetek bárányokat a föld urának
Szelából a pusztán át,
Sion leányának hegyére!
2. vers
Mert mint bujdosó madár
a kifosztott fészek körül,
olyanok lettek Móáb leányai
az Arnón gázlóinál.
3. vers
Adj tanácsot, hozzatok ítéletet!
Tedd árnyékodat délben olyanná,
mint az éjszaka! Rejtsd el a kiűzöttet,
és a bujdosót ne add ki!
4. vers
Lakjanak benned Móáb menekültjei!
Légy oltalmuk a pusztító ellen!
Mert vége lesz a nyomorgatásnak,
megszűnik a pusztítás,
és elfogynak, akik a földet tiporják.
5. vers
A kegyelem által szilárdul meg egy trón,
és igazsággal ül azon Dávid sátrában a bíró,
aki törődik a jogossággal,
és gyors az igazságtételre.
6. vers
Hallottunk Móáb kevélységéről,
módfelett való büszkeségéről,
gőgjéről, önteltségéről,
arcátlanságáról és üres kérkedéséről.
7. vers
Ezért jajgatni fog Móáb Móábért,
mindenki jajgatni fog,
és egészen megtörten nyögtök
Kir-Hareszet romjain.
8. vers
Mert elhervadtak Hesbón földjei
és Szibmá szőlői.
A népek fejedelmei levágták drága vesszőit,
pedig azok Jazérig értek,
bejárták a pusztát,
hajtásai szétterjedtek,
és átnyúltak a tengeren.
9. vers
Ezért siratom Jazér siralmával
Szibmá szőlőjét.
Megöntözlek könnyeimmel,
Hesbón és Elálé,
mert szüretedről és aratásodról
elmaradt a víg ének hangja.
10. vers
Elvétetett az öröm és vígság a kertből,
nem vigadnak a szőlőkben,
és nem kiáltoznak,
nem tapos bort a sajtókban a bortaposó,
véget vetettem a víg éneknek.
11. vers
Ezért mint a citera, sír a bensőm
Móábért és szívem Kir-Hereszért!
12. vers
És amikor Móáb
megjelenik a magaslaton,
csak magát fárasztja,
ha templomába megy imádkozni,
semmit sem ér vele.
13. vers
Ezt a beszédet mondta az Úr
Móáb felől már régen.
14. vers
És most így szól az Úr:
Még három olyan év,
mint a napszámos évei,
és eltűnik Móáb dicsősége
egész nagy népével együtt,
és maradéka kicsiny,
kevés és erőtlen lesz.
Könyvek
