Ézsaiás próféta könyve
3. fejezet
1. vers
Ne bízzatok hát az emberben,
akinek csak egy lehelet van az orrában,
mert ugyan mire becsülhető ő?
2. vers
Mert íme, az Úr, a Seregek Ura megvonja
Jeruzsálem és Júda ellátását és támaszát,
a támaszt, amelyet a kenyér és a víz jelent,
3. vers
a hőst és a hadakozót,
a bírót és a prófétát, a jóst és a vént,
4. vers
az ötven ember hadnagyát,
a tiszteletre méltó embert,
a tanácsost, az ügyes mestert
és a varázsláshoz értőt.
5. vers
Gyermekeket adok nekik fejedelmül,
és sihederek uralkodnak rajtuk.
6. vers
A nép egymást nyomorgatja,
egyik ember a másik ellen támad,
mindegyik a társa ellen:
a gyermek az öreg ellen,
a becstelen a tisztességes ellen.
7. vers
Ha valaki megragadja
atyja nemzetségéből való rokonát,
és azt mondja neki: „Neked még van ruhád,
légy fejedelmünk, és légy úrrá e romláson”,
8. vers
ez azon a napon így fog fölkiáltani:
„Nem leszek sebkötöző,
nincsen házamban sem kenyér, sem ruha,
ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!”
9. vers
Mert megbotlik Jeruzsálem,
és elesik Júda, mivel nyelvük
és cselekedeteik az Úr ellen vannak,
és dicsőséges tekintetét ingerlik.
10. vers
Arckifejezésük tesz bizonyságot ellenük,
bűneikkel Sodoma módjára kérkednek,
nemhogy eltitkolnák.
Jaj a lelküknek, mert maguknak szereztek bajt.
11. vers
Mondjátok az igaznak, hogy jó dolga lesz,
mert cselekedetei gyümölcsével élhet.
12. vers
Jaj a gonosznak, rossz dolga lesz,
mert kezének cselekedete szerint fizetnek neki!
13. vers
Ó, népem! Nyomorgatóid gyermekek,
és asszonyok uralkodnak rajtad.
Népem! Vezéreid hitetők,
és rossz útra viszik lépteidet.
14. vers
Előállt perelni az Úr,
és itt áll, hogy ítélje a népeket.
15. vers
Az Úr ítéletre hívja
népe véneit és fejedelmeit:
Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt,
szegénytől rabolt holmi van házaitokban.
16. vers
Milyen dolog az,
hogy népemet összezúzzátok,
és a szegényeket összetöritek?
– így szól az Úr, a Seregek Ura.
17. vers
Ezt mondja az Úr:
Mivel Sion leányai fölfuvalkodtak,
és magasra tartott nyakkal járnak,
szemükkel kacsingatnak,
finomkodva lépkednek,
és lábukkal csengést-bongást keltenek:
18. vers
megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejét,
és fölfedi mezítelenségüket.
19. vers
Azon a napon eltávolítja az Úr ékességeiket, lábpereceiket, fejdíszüket és a holdacskákat,
20. vers
a fülbevalókat, a karpereceket és fátylakat,
21. vers
a pártákat, a lábláncokat, az öveket, az illatos szelencéket és amuletteket,
23. vers
az ünneplőruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket,
24. vers
a tükröket, a gyolcsingeket, a fejfedőket és a vállkendőket.
25. vers
Akkor a balzsamillat helyén büdösség
és az öv helyén kötél lesz,
a bodorított haj helyén kopaszság,
a szép köpeny helyén zsákruha,
a szépség helyén pedig
homlokra sütött bélyeg lesz.
26. vers
Férfiaid fegyver által hullnak el
és vitézeid harcban.
27. vers
Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban,
és kifosztva ülnek a földön.
28. vers
Hét asszony ragad meg
egy férfit azon a napon,
és azt mondja:
A saját kenyerünket esszük,
és a magunk ruhájába öltözünk,
csak hadd viseljük nevedet!
Vedd le rólunk gyalázatunkat!
Könyvek
