Ézsaiás próféta könyve
13. fejezet
1. vers
Jövendölés Babilónia ellen, amelyet Ézsaiás, Ámóc fia látott.
2. vers
Emeljetek zászlót a kopár hegyen,
hangosan kiáltsatok nekik,
intsetek kezetekkel, hogy vonuljanak be
a fejedelmek kapuin!
3. vers
Parancsoltam megszentelt vitézeimnek,
és elhívtam erős harcosaimat
haragom végrehajtására, azokat,
akik büszkén örvendenek nekem.
4. vers
Zúgás hallatszik a hegyeken,
nagy néptömeg zajongásához hasonló.
Királyságok népeinek zúgása,
összegyűlt nemzeteké.
A Seregek Ura megszemléli a harci sereget.
5. vers
Messze földről jönnek, az ég végéről:
az Úr és haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész országot.
6. vers
Jajgassatok, mert közel az Úr napja,
mint a Mindenható pusztítása, úgy jön el.
7. vers
Ezért elerőtlenedik minden kéz,
és elolvad minden ember szíve.
8. vers
Megrémülnek,
kínok és fájdalmak fogják el őket,
és szenvednek, mint a szülő asszony;
megütközve nézik egymást,
és arcuk lángba borul.
9. vers
Íme, az Úr napja jön
kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal,
hogy a földet pusztasággá tegye,
és elveszítse róla a bűnösöket.
10. vers
Az ég csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják fényüket,
a nap sötét lesz, amikor fölkel,
és a hold fénye nem tündököl.
11. vers
Megbüntetem a földön a bűnt
és a gonoszok vétkét,
véget vetek a felfuvalkodottak kevélységének,
és az erőszakoskodók gőgjét megalázom.
12. vers
Ritkábbá teszem
az emberek számát a színaranynál
és a férfit Ofír aranyánál.
13. vers
Ezért megrendítem az egeket,
és megindul helyéről a föld is
a Seregek Urának fölindulása miatt,
fölgerjedt haragjának napján.
14. vers
Mint az űzött gazella
és mint a pásztor nélküli nyáj,
mindenki visszatér népéhez,
és a maga földjére fut.
15. vers
Mindenkit, akit ott találnak, leszúrnak,
és akit megfognak, fegyver által hull el.
16. vers
Kisdedeiket szemük előtt földhöz vágják,
házaikat kirabolják,
és feleségüket megszeplősítik.
17. vers
Íme, fölindítom ellenük a médeket,
akiket nem érdekel az ezüst,
és az aranyban sem gyönyörködnek.
18. vers
Íjaik leterítik az ifjakat,
és nem könyörülnek a méh gyümölcsén,
nem szánja szemük a fiakat.
19. vers
Olyan lesz Babilon, a királyságok dísze,
a káldeusok büszke ékessége,
mint amilyen Sodoma és Gomora lett,
amikor Isten elpusztította.
20. vers
Nem telepednek le ott soha többé,
és nemzedékről nemzedékre lakatlan marad.
Nem von sátrat ott az arábiai,
és pásztorok sem tanyáznak ott,
21. vers
hanem vadak heverésznek,
és baglyok töltik be házaikat,
struccok laknak ott,
és vadkecskék szökdelnek.
22. vers
Hiénák üvöltenek palotáikban,
mulatóhelyeiken pedig sakálok.
Nemsokára eljön az ideje,
nem késnek napjai.
Könyvek
