Ézsaiás próféta könyve
capítulo 13
verso 1
Jövendölés Babilónia ellen, amelyet Ézsaiás, Ámóc fia látott.
verso 2
Emeljetek zászlót a kopár hegyen,
hangosan kiáltsatok nekik,
intsetek kezetekkel, hogy vonuljanak be
a fejedelmek kapuin!
verso 3
Parancsoltam megszentelt vitézeimnek,
és elhívtam erős harcosaimat
haragom végrehajtására, azokat,
akik büszkén örvendenek nekem.
verso 4
Zúgás hallatszik a hegyeken,
nagy néptömeg zajongásához hasonló.
Királyságok népeinek zúgása,
összegyűlt nemzeteké.
A Seregek Ura megszemléli a harci sereget.
verso 5
Messze földről jönnek, az ég végéről:
az Úr és haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész országot.
verso 6
Jajgassatok, mert közel az Úr napja,
mint a Mindenható pusztítása, úgy jön el.
verso 7
Ezért elerőtlenedik minden kéz,
és elolvad minden ember szíve.
verso 8
Megrémülnek,
kínok és fájdalmak fogják el őket,
és szenvednek, mint a szülő asszony;
megütközve nézik egymást,
és arcuk lángba borul.
verso 9
Íme, az Úr napja jön
kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal,
hogy a földet pusztasággá tegye,
és elveszítse róla a bűnösöket.
verso 10
Az ég csillagai és csillagzatai
nem ragyogtatják fényüket,
a nap sötét lesz, amikor fölkel,
és a hold fénye nem tündököl.
verso 11
Megbüntetem a földön a bűnt
és a gonoszok vétkét,
véget vetek a felfuvalkodottak kevélységének,
és az erőszakoskodók gőgjét megalázom.
verso 12
Ritkábbá teszem
az emberek számát a színaranynál
és a férfit Ofír aranyánál.
verso 13
Ezért megrendítem az egeket,
és megindul helyéről a föld is
a Seregek Urának fölindulása miatt,
fölgerjedt haragjának napján.
verso 14
Mint az űzött gazella
és mint a pásztor nélküli nyáj,
mindenki visszatér népéhez,
és a maga földjére fut.
verso 15
Mindenkit, akit ott találnak, leszúrnak,
és akit megfognak, fegyver által hull el.
verso 16
Kisdedeiket szemük előtt földhöz vágják,
házaikat kirabolják,
és feleségüket megszeplősítik.
verso 17
Íme, fölindítom ellenük a médeket,
akiket nem érdekel az ezüst,
és az aranyban sem gyönyörködnek.
verso 18
Íjaik leterítik az ifjakat,
és nem könyörülnek a méh gyümölcsén,
nem szánja szemük a fiakat.
verso 19
Olyan lesz Babilon, a királyságok dísze,
a káldeusok büszke ékessége,
mint amilyen Sodoma és Gomora lett,
amikor Isten elpusztította.
verso 20
Nem telepednek le ott soha többé,
és nemzedékről nemzedékre lakatlan marad.
Nem von sátrat ott az arábiai,
és pásztorok sem tanyáznak ott,
verso 21
hanem vadak heverésznek,
és baglyok töltik be házaikat,
struccok laknak ott,
és vadkecskék szökdelnek.
verso 22
Hiénák üvöltenek palotáikban,
mulatóhelyeiken pedig sakálok.
Nemsokára eljön az ideje,
nem késnek napjai.
Libros
