Ézsaiás próféta könyve
capítulo 65
verso 1
Engedtem, hogy megkeressenek azok,
akik nem is kérdeztek;
hagytam, hogy megtaláljanak azok,
akik nem is kerestek.
Ezt mondtam: Íme, itt vagyok.
Itt vagyok annak a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.*
verso 2
Egész nap kitártam kezemet
a pártütő nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem saját gondolatai szerint.
verso 3
A nép felé, amely szemtől szembe
szüntelen ingerel engem,
kertekben áldozik,
és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.
verso 4
Sírok közt üldögél,
és az éjszakát titkos helyeken tölti,
disznóhúst eszik,
és förtelmes leves van tálaiban.
verso 5
Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám,
mert szent vagyok neked!
E nép olyan, mint a füst az orromban,
mint a szüntelen égő tűz.
verso 6
Íme, föl van írva színem előtt:
nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik.
Mielőbb megfizetek nekik!
verso 7
Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt
– így szól az Úr –,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon csúfoltak meg engem,
visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.
verso 8
Így szól az Úr:
Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között,
azt mondják: „Ne veszítsd el,
mert áldás van benne!”,
ekként cselekszem szolgáimmal is:
nem veszítem el mindnyájukat.
verso 9
Utódot sarjasztok Jákóbból
és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz.
Választottaim fogják birtokolni,
és szolgáim laknak majd ott!
verso 10
A Sáron nyájak legelőjévé lesz,
az Ákór völgye pedig a jószág pihenőhelyévé
népem számára, amely engem keres.
verso 11
Titeket pedig, akik az Urat elhagytátok,
akik elfeledkeztetek szent hegyemről,
titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt,
a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,
verso 12
titeket kard alá számlállak,
és mindnyájan leborultok,
hogy levágjanak benneteket.
Mert hívtalak, de nem feleltetek,
szóltam, és nem hallottátok meg.
Gonoszt cselekedtetek szememben,
és azt választottátok, amit nem szeretek.
verso 13
Azért így szól az Úr Isten:
Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek,
íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok,
íme, szolgáim örvendeznek,
de ti megszégyenültök.
verso 14
Íme, szolgáim vigadoznak,
és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában,
megtört lélekkel fogtok jajgatni.
verso 15
Átok gyanánt használják majd
választottaim hátrahagyott neveteket.
Így öl meg titeket az én Uram, az Úr!
Szolgáinak pedig más nevet ad.*
verso 16
Hogy aki áldást mond e földön,
az az igaz Isten által mondjon áldást,
és aki esküszik e földön,
az az igaz Istenre esküdjék,
mert feledésbe merül a régi nyomorúság,
és eltűnik szemem elől.
verso 17
Mert íme, új egeket és új földet teremtek,
nem emlékeznek a régiekre,
eszébe sem jut senkinek.
verso 18
Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké
azoknak, amiket teremtek.
Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem
és népét örömre.
verso 19
Vigadok Jeruzsálem fölött,
és örvendek népemnek,
és nem hallatszik ott többé
siralom és kiáltás hangja!
verso 20
Nem lesz ott többé olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem vénember,
aki napjait be nem töltötte volna,
mert a legifjabb is százéves korában hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
az átkozottnak számít.
verso 21
Házakat építenek, és laknak is bennük,
szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.
verso 22
Nem úgy építenek,
hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek,
hogy más egye gyümölcsét.
Mert népem élete
olyan hosszú lesz, mint a fáké,
és kezük munkáját élvezik választottaim.
verso 23
Nem fáradnak hiába,
nem szerencsétlenségre szülnek,
mivel az Úr áldottainak utódai ők,
és ivadékaik megmaradnak.*
verso 24
Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok,
még beszélnek, és én már meghallgattam.
verso 25
A farkas és a bárány együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem ártanak és nem pusztítanak
sehol szent hegyemen – így szól az Úr.
Libros
